Újságban kérte meg a kezét!!!

Pécsi tűzoltónk, Illyés József, az aktuális Katasztrófavédelem című magazinunk főhőse, aki ebben a lapban üzent kedvesének. És, miközben Zita olvasta a cikket, féltérdre is ereszkedett előtte, és....
….mit gondoltok, Zita igent mondott????
Józsi története:
„A cikk a legoptimálisabb napon és időben jelent meg, ugyanis Zitácskámnak be kellett jönnie hozzám délután egy madáretetőért, mert a biciklimmel nem tudtam volna hazavinni. Nagyon izgultam! Izgultam, mert tudtam, mire készülök. Izgultam a reakciója miatt. Izgultam, mert bármely másodpercben elriaszthatnak, és akkor csak szolgálat után lesz rá alkalmam. Zitának nagyon tetszenek az echte tűzoltós lánykérések. 👧Az ablakon létraszeren, vagy kihúzós létrán keresztül történő meglepetések. Én valami egyedibbet szerettem volna, amilyent más még nem csinált! Mentőkötélen való beereszkedést találtam ki először, de a rólam készült riport kapóra jött. Legyen hát ország-világ előtt ez a privát dolog.
Becsaltam a szertárba, szerencsére csak ketten voltunk. Megálltunk a fecskendő mögött , a bevetési ruhámnál. Megmutattam Neki a cikket a telefonomon, amit nagy érdeklődéssel olvasott. Mint mondtam, ismerte a riport szövegét. Közben lopva kivettem a kabátom zsebéből a díszdobozt, majd mögé álltam, átkaroltam a derekát, és a szemgolyójának a mozgását fürkészve próbáltam kikövetkezni, merre is járhat a szövegben? Persze fogalmam sem volt, hol is tarthat!
A szerencse mellém szegődött, ugyanis a riport utolsó bekezdéséből hangosan újra olvasta az „annyira büszkék Joe-ra, ahogy ő a gyönyörű családjára” részt. Ekkor tudatosult bennem, hogy már nincsen sok időm. A szívem hevesen zakatolt, de nyugalmat erőltetve magamra elé léptem, és a lábam szárán vakaródzást imitálva lassan térde ereszkedtem. A dobozról eközben levettem a tetőt és ügyelve arra, hogy a telefon kitakarja a kezemet, előre tartottam. Pont, amikor a térdem elérte a földet felnéztem rá, és láttam, ahogy a szemei kikerekednek, ahogy olvasta a szöveget! A lényegnél tartott. Rám nézett!
„Zitácskám! Leszel a jegyesem?”
Még egyszer elolvasta a szöveget, én pedig csak térdeltem, kezemben a gyűrűvel.
„Igen, leszek!” ❤
Az ujjára húztam a gyűrűt, felálltam és átöleltük egymást.
Kb. tíz percet maradt még, majd mennie kellett. Miután elment, hét perc múlva már bevetési ruhában vonultam a fecskendővel épületomláshoz.”
A különleges, leánykérős cikk eredetijét itt olvashatjátok 👇:

https://katasztrofavedelem.hu/application/uploads/magazin/public/2023/12/

Fotók: Illyés József és Kistoth Zita, Horváth Nikolett Csilla tűzoltó főhadnagy