Az idő mindent megszépít, minden sebet begyógyít, de a szörnyű emlék megmarad…

Három évvel ezelőtt ezen a napon valakinek az életéért küzdöttünk.

Három évvel ezelőtt ezen a napon valaki az életéért küzdött.

Minden porcikánkkal azon voltunk, hogy kiszedjük őt az autóból. Ő minden erejével azon volt, hogy velünk maradjon. 🙏

Itt van, és erősebb, mint valaha. 💪

A szülők és a fiú is boldogok, hiszen Barnabás egészséges. És ez a lényeg.

Adrienn, Barnabás édesanyja a balesetet követően, majd a mai évfordulón is levélben köszönte meg a tűzoltóknak, hogy megmentették a fiát, és elküldte az azon a szörnyű éjszakán írt versét is.

Olvassátok szeretettel:

Weress Adrienn: Sodródás

Széttépett szívek hullámain úszunk,
befejezetlen életek között.
Fájdalmaink miatt már csak kúszunk,
szertefoszlott vágyak mögött.
Meddig még e bizonytalan élet,
hol lehet a határ?
S mikor úgy érzed biztosan véged,
hirtelen dalol egy madár...
Eldalolja néked, hogy hidd el végre,
jobb is lehet a holnap!
Nézz fel bizakodva a kék égre,
és higgy az igaz szónak!
Most még szinte folyton ordítasz,
hisz fáj minden lépés.
Érzéseidben sokszor elbújhatsz,
de mégis oly őszinte a kérdés!
Meddig sodródok itt elfeledve,
a fájdalmak hullámán?
Mikor leszek újra szeretve-átölelve,
ugye gondolsz rám?

További egészséges és balesetmentes életet kívánunk, Barnabás!

Fotók: FKI és a Weress család archívuma