„Vigyáztunk magunkra, vigyáztunk egymásra, néha meg az Isten vigyázott ránk!”

Karak és Vuk

„Tudott mindent, mentünk állandóan, mint a meszes…”, mondja Bicskó Csaba főtörzsőrmester, akit arról kérdeztünk, mit érzékelt a fia kisfiúként abból, hogy az édesapja tűzoltó. A kérdés a BM OKF épülete előtt hangzott el július 15-én, nem sokkal az után, hogy hetvenkilenc társával együtt Bicskó Roland is fogadalmat tett.
Idén harminchat éve, hogy Bicskó Csaba hivatásos tűzoltónak állt Mátészalkán. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ő a leghosszabb ideje szolgálatot teljesítő beosztott tűzoltó. Jelentős szakmai tudása és élettapasztalata miatt társai csak Karaknak hívják a főtörzsőrmestert. 🧑‍

Most fián, Rolandon a sor, hogy bizonyítson. 💪

Karakról az áprilisi magazinunk 14. oldalán írtunk korábban:
https://katasztrofavedelem.hu/application/uploads/magazin/public/2021/04/?fbclid=IwAR1FJPRaNUr4HjuszYpWynrqkYr3drrbHTgmA-ADixUbvjMKnV7U8Zd-XpE

Fotók: Szőke Péter, Bicskó Csaba archív, Ruttkai-Dér Vivien