Február 1-je a Tisza Élővilágának Emléknapja. A ciánszennyeződés 2000. február 1-12. között vonult le a Tiszán, ökológiai katasztrófát okozva a folyó élővilágában. A halálos méreg koncentrációja többszázszorosa volt a megengedett határértéknek. Országszerte temették a Tiszát, kisebb-nagyobb csoportok álltak őrt a folyó mellett, virágokkal, mécsesekkel gyászoltak. A méreg 2000-ben a Tisza hazai szakaszán több mint 1200 tonna hal pusztulását okozta.

„Petőfi Sándor: A Tisza
(részlet)

Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.
A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába’.

Síma tükrén a piros sugárok,
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.

Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.

Túl a réten néma méltóságban
Magas erdő; benne már homály van,
De az alkony üszköt vet fejére,
S olyan, mintha égne s folyna vére.

Másfelől, a Tisza tulsó partján,
Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,
Köztök egy csak a nyilás, azon át
Látni távol kis falucska tornyát.

Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők usztak át az égen.
Legmesszebbről rám merengve néztek
Ködön át a mármarosi bércek.

Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be.
Nagy távolban a malom zugása
Csak olyan volt, mint szunyog dongása. (…)”

Fotók: Páros György