Szikrafül százados története

Volt egyszer egy apró, puha kis nyuszi, aki nem is sejtette, hogy egy napon igazi hőssé válik.

A tűzoltóság előtt álló régi kocsifecskendő sok gyerek számára vált képzeletbeli kalandok színterévé. Két héttel ezelőtt azonban egy apró utas a játék végén ott maradt.

Ott ült csendben egyedül a fecskendőn, mintha várna. Talán egy ölelésre. Talán arra, hogy valaki érte jöjjön.

Nem jött azonban senki, a nyuszi füle lekonyult.

Ekkor találtak rá a tűzoltók. Először csak mosolyogtak rajta – mit keres itt egy plüss nyuszi? Aztán letörölték róla a port, biztonságos helyre tették, és vártak.
Napokon át figyelték az ajtót, különböző csoportokban megosztották –, hátha megjelenik a gazdája.

Újabb napok teltek el…, de a nyuszi gazdája nem jelentkezett.

Egy este, amikor a garázsban csend honolt, az egyik tűzoltó megszólalt:
– Nem hagyhatjuk magára.
A többiek csendben bólintottak.

Így történt, hogy a nyuszi nevet kapott: Szikrafül százados.

Ettől kezdve már nem csak egy plüssjáték volt.

Szikrafül azóta a tizenegyedik kerületi hivatásos tűzoltók C csoportjával a nagy vasakon utazik. Ott ül a műszerfalon, néha a sisakok között, máskor a kabátok zsebéből kandikál ki.
Figyeli a várost, az embereket…, és mintha napról napra bátrabb lenne.

Egy nap eljött Szikrafül százados első igazi bevetése.

Egy márciusi reggelen tűz ütött ki egy Zsolna utcai lakásban. A tűzoltók pillanatok alatt úton voltak –,velük tartott új „kollégájuk” is.

A lángokat a tűzoltók eloltották, és amikor visszatértek az állomásra, valami megváltozott.
– Most már tényleg közénk tartozol – mondta az egyik tűzoltó, és finoman megsimította a nyuszi fülét.

Azóta is mindenhová velük megy, „igazi” csapattag lett, úgy vigyáznak rá is, mint egymásra. 💪

A tűzoltók természetesen tudják, ha egyszer mégis megérkezik a régi gazdi…

Szikrafül készen áll a hazatérésre, de addig is – szolgálatban van.

Szikrafül első vonulását megnézhetitek az Instagram-profilunkon. 👉 katasztrofavedelem_hivatalos

Fotó: Iván Péter tűzoltó zászlós