VENDÉGSZÖVEG
Az ukránoknak meg kéne érteniük, hogy csak úgy tudjuk őket megvédeni az oroszoktól, hogy ha tovább harcolnak és szép lassan meghalnak az utolsó ukránig. Ha ezt nem értik, akkor nem értik a progresszív szolidarítást az áldozat mellett, és ezzel alapvető európai értékeket tagadnak.
Itt vannak pl. ezek az ukrán menekültek, akik féltik az életüket és ide jönnek hozzánk a gyerekeikkel, ahol béke van.
Ezek az értetlenkedő emberek szembemennek a mi haladó álláspontunkkal, és nem hajlandóak meghalni értünk.
Ezek nem értik, hogy mi az a szolidaritás, és európai humanizmus! Fontosabb nekik az önös érdek, mint Európa jövője, mert szűklátókörűek.
Az ilyenekkel szemben miért vagyunk szolidárisak, amikor ENNYIRE félreértenek, és ennyire szándékosan értenek félre minket? Miért nem küldjük vissza őket a háborúba, hogy betölthessék a szerepüket? Mindenkinek megvan a maga feladatköre. Az övék az, hogy folytatják a harcot az oroszokkal és szépen meghalnak értünk, a miénk pedig az, hogy jó enberek legyünk és megmentsük Nagy Ukrajnát az agresszortól. Azt hiszik nekünk talán könnyebb??! Pimasz fráterek.
Mi nagyon szívesen háborúznánk az oroszokkal, de nekünk sajnos nem szabad, mert abból atomvilágháború lenne.
Az ukrán menekültek talán ezt szeretnék? A világvégét?

Szöveg: Cseh György
Rajz: Léphaft Pál