EGY DÉLVIDÉKI MAGYAR LEÍRTA MIT TAPASZTAL
„Évek óta csapkodjuk az asztalt a hivatalos szerveknél, hogy tarthatatlan a jelenlegi állapot. Migránsok tömegei járják a falvaink, mindenféle felügyelet nélkül. Képzeljék el, hogy egy 50-100 fős faluban naponta megfordul 200 migráns. Hogy engedje így ki az ember a gyerekét az utcára?! Hogy engedje így el egyedül az iskolába?! Miért nem épít Szerbia is a déli határára kerítést, ahogy azt Magyarország tette? Trianonnak "hála" mi is szerb állampolgárok vagyunk. Szerbia minden állampolgárának köteles biztosítani a biztonságát. Ez ma egyszerűen nem érvényesül. Önmagunkat megvédeni sincs jogunk, mert önbíráskodással vádolnak minket... Mikor leszünk végre biztonságban?! Illene elkezdeni dolgozni! Taxisok tömegei hordozzák arany áron a migránsokat a falvainkba. Hogy engedhetik ezt a hatóságok?! Hogy engedhetik, hogy vadidegen, azonosítatlan katonakorú férfiak tömegei járják az utcáinkat?! Ki védi a délvidékieket?! Nem csak a magyarokat, a helyi szerbeket, cigányokat, szlovákokat, ruszinokat, németeket, románokat... Ki véd meg minket, ha nem az állam?! Becsülje meg mindenki az anyaországban, hogy egy kerítés védi őket mindettől. Nekünk nincs ekkora szerencsénk...” (M. Albert, Délvidék)