Klein Jácint Nándor éppen az elte-btk előtt sétált el, amikor ez a monológ megütötte a fülét. Gyorsan előkapta az iPodját, és jegyzetelni kezdett. Változtatás nélkül közöljük:

A vidéki patriarchátus talán leginkább eklatáns példája a vőfély. Belegondoltunk-e már abba, hogy egy idős, vidéki férfi (Fidesz-kormány, ismerős?!) mindenféle klerikális jellegű szövegekkel próbálja a lányokat, nőket egy – feltehetőleg – elnyomó házasságba belekényszeríteni?

Illetve feltűnt-e, hogy a vőfélyek úgynevezett kis mondókái tele vannak bodyshaminggel? „Ki a húslevesből sokat eszik / feleségül el nem veszik!”. Felháborító. Illetve a klerikálfasiszta jelszavak? „Isten áldja a násznépet!”.

Továbbá hallottatok-e már az LMBTQ+ közösségről szóló vőfély-versekről? Én nem. Nem véletlen.

S ami a legfelháborítóbb, az az, hogy ezek a vidéki megmondóemberek, ezek a Tahó Tiborok egy egyszerű szülőgépnek nézik a nőket? „Sok kacsacombot egyen az asszony / Frigyükből az Isten gyermeket fakasszon!”. Ha nem a FideSS-KDNP pénzeli a vőfélyeket, akkor senki. És még nem is beszéltünk arról, hogy ezek a vőfélyek hogyan ugráltatják magyarország (direkt kisbetű) legelnyomotabb kisebbségét, hogy „muzsikáljanak” meg, „húzzák rá?”. A sok kulturális kisajátításban jeleskedő magyar meg ott ugrál a kiszolgáltatott kisebbség zenéjére.

Amíg vőfélyek és Orbán Viktorok vannak ebben az országban, addig álom csak a Nyugat.