ÉN MEGMONDTAM VOLNA ELŐRE, ELNÖK ÚR...

Az a helyzet Elnök Úr, hogy én ezt megmondtam volna előre Önnek. Ezekkel teljesen felesleges bármiről tárgyalni, mert bármilyen megállapodást gondolkodás nélkül megszegnek, ugyanis nincs becsületük, nincs bennük tisztesség, de még betyárbecsület sem. És gyávák, mint a hiéna, és a legjobban a libsi gennysajtótól rettegnek. Látja, elnök úr, Önök mégis elhitték, hogy ha bennünket is elárulnak, akkor majd sikerül zöld ágra vergődniük ezekkel.

Kár volt.

Tudja, Elnök Úr, a Visegrádi Négyekben volt elég erő, hogy közösen fellépve meghátrálásra kényszerítsük ezt az ocsmány, bűnöző bandát. De leginkább az Önök hibás és naiv politikája mára elgyengítette a V4 formációt (no és persze a másik két tagállamban lezajlott választások, amelyeken ugyanilyen, gyáva, semmilyen, libsi senkik vergődtek hatalomra).

Kár érte.

És most Önök ott állnak, a senki földjén, és nem is értik. De mi értjük. Ezzé lett a Nyugat? Igen, Elnök Úr, ezzé...

Igen, Elnök Úr. Ez az undorító, szar alak, ez a Verhofstadt, ez ma a Nyugat.

De talán most már Önök is rá fognak döbbenni: ha Európának van még jövője egyáltalán, az a jövő itt van, Közép-Európában. De csak akkor, ha mi együtt maradunk. Nézze meg újra a Gladiátort, s abban az egyik legfontosabb mondatot, amit Maximus mond ki az arénában:

„Bármi is jön ki azon a kapun, csak akkor maradhatunk életben, ha együtt maradunk.”

Ezt ne felejtse el, Elnök Úr, ha kérhetem...