DANIEL FREUNDNAK

Te aljas, hazug, nyomorult, becstelen német f*sz! Pofádat befogod, kussolsz, és eltöprengsz azon, mivé lett német hazád, bár nálatok már a "haza" emlegetése is nácizmus. De ez nem számít, ahogy te sem számítasz, egy baleset vagy, egy véletlen kisiklás, egy pörsenés a 21. század elejének beteg testén, felesleges az életed, a létezésed, nem vagy más, mint egy kártékony idióta. Nekünk ezzel szemben a németség továbbra is Hegel, a nagy német romantika a maga "Völkisch" népimádatával, a Grimm fivérek és Wilhelm Hauff, és persze még mehetünk korábbi időkre, a Nibelung-ének és Vogelweide, Erasmus és Luther, Goethe és Schiller, E. T. A. Hoffmann és von Kleist - egyszer, ha már nem kell majd veled meg a hozzád hasonló szarjankókkal foglalkoznom, megírom, mi a különbség Kohlhaas Mihály és a mi Ludas Matyink között -, Heine és Hauptmann, Gottfried Benn és Hesse, Kafka és Thomas Mann, Böll és Grass, továbbá a német klasszikus zene - tudod, ami fehér és rasszista, a hozzád hasonló idióta faszok szerint -, Bach, Beethoven, Brahms, Mendelssohn, Schumann és Wagner – bár ő szerinted nyilván „náci”.

Egyszóval: te igazából német sem vagy, európai sem vagy, semmi sem vagy, csak egy korunk hőse. Afféle idegesítő senki, akit ez a nyomorult, beteg, pitiáner kor eljuttatott oda, ahol most vagy.

Nem tart már sokáig.

És tényleg bocsáss meg, hogy az előbb németnek neveztelek. Nem fordul elő többé, megígérem.

És akkor, mit is mondott ez a nem német s*ggfej: