A tegnapi nap szélére!

A MAGYAR FIÚNAK

öszönjük.

Mindent köszönünk, és tudom, még sokszor fogunk neked megköszönni mindent.

Semmit, az égvilágon semmit sem jelent az, ami most történt.

Persze, a jelenben, a pillanatban mindent jelent. Hiszen elvették tőled a győzelmet, az aranyat, tőlünk pedig az önfeledt, felhőtlen örömünket, s a veled, általad megélt büszkeségünket.

Elvették a csodát. Azt a csodát, amit a sport képes nyújtani, s amit a „modernek” nem fognak megérteni soha, mert nem érzik, ezért gyűlölik.

Mégsem jelent igazából semmit.

Mert ez mindössze gazemberség.

Gazemberek úgy döntöttek, te most nem lehetsz olimpiai bajnok.

Nem a teljesítményeddel, a szorgalmaddal, a kitartásoddal, az akaratoddal és a küzdeni tudásoddal volt baj – nem veled volt baj, Sándor.

Pusztán a törpék, akik az adott pillanatban döntési helyzetben voltak, pusztán a törpék győztek le téged, a törpeségükkel.

A törpék ilyenek.

Vagy megveszik őket, vagy irigyek.

Így van ez az élet minden területén, miért pont a sportban ne lenne így.

De a teljesítmény, a győzelem, a dicsőség a tied.

Adyt ajánlom most a figyelmedbe:

„Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.”

Te vagy a bajnok. Nem számít semmi más. S ahogy képes voltál mindezek után gratulálni az ellenfelednek – emberségből is tiéd az aranyérem.

Büszke vagyok, hogy a honfitársam vagy, hogy együtt fohászkodhatunk: „Isten, áldd meg a magyart...”

Liu Shaolin Sándor: mindent köszönünk...