Ezt olvasva és látva még ökölbe szorul a kéz? Még a torkotokba ugrik a szívetek? Ha igen, akkor minden rendben van...

A teljes önfeladás stádiumában ugyanis mindez már nincs. Mint az a svéd „apa”, aki egy muszlim imámot ölelgetve, nyilvánosan bocsájtott meg a lányát megerőszakoló, megbecstelenítő majd meggyilkoló, gyáva patkányoknak. Mint a londoni polgármester, aki szerint nincs itt semmi látnivaló, a nagyvárosi élet szükségszerű velejárója a terrorizmus.

Nagyjából két éve olvastam valahol, hogy egy norvég határhoz közeli orosz városban egy tucatnyi migráns orosz nőket kezdett zaklatni egy diszkóban. Valaki értelemszerűen kihívta a rendőrséget, akik kiérkezvén egyetlen feladatot láttak el: kihívták a mentőket, mentsék meg valahogy a földön döglődő, agyonvert migránsokat.

Ez az egészséges reakció.

És a Nyugat sajnos erre már képtelen.

Ide vezetett a teljes önfeladás.

A felvételen látható fehér flamand fiú élete, sorsa megpecsételődött. Vagy ebben a világban fogja leélni az életét, feltéve, hogy a terjeszkedő, szaporodó, mindent elborító, felzabáló, önmagával bemocskoló hiénahorda hagyja majd neki, vagy elmenekül.

Lenne egy harmadik lehetőség is, persze, hogy a flamandok összeállnak és rendet csinálnak, mint az orosz srácok abban a diszkóban, de erre -sajnos- egyre kisebb az esély.

Úgyhogy marad, ami kötelességünk: azt a fehér flamand fiút bármikor befogadjuk...