AKKOR MÉG EGYSZER

Márki-Zay, igazi feketeöves, teljesen gátlástalan gazemberhez méltóan nemes egyszerűséggel leb*zizta a „fél magyar kormányt”.

Ismerjük amúgy ennek mechanizmusát, s azt is, mi szokott történni a bíróságon, ha emiatt valaki odafordul.

Ha Kocsis Mátét b*zizza le Ungár Klára, akkor a bíróság jogerős ítélete kimondja, miszerint:

1.: Kocsis Máté közszereplő, akinek ezt tűrnie kell.

2.: A leb*zizással amúgy sem lehet senkit megsérteni.

Ellenben ha Vona Gábort b*zizza le Terry Black, akkor a bíróság jogerős ítélete kimondja, miszerint:

1.: Vona Gábort olyan mértékű sérelem érte, amelyet még közszereplőként sem köteles eltűrni.

2.: Ebből következően ötmillió forint sérelemdíjat kell neki fizetni.

S nyilván mindkét bíró remekül, hibátlanul és folyékonyan tud érvelni a saját ítélete helyessége mellett, a közönség pedig csak áll és néz, hogy „húha, ez aztán az igazságszolgáltatás...”

De térjünk vissza ehhez a ki tudja honnan szalajtott (azért nagyjából sejtjük) gátlástalan gazemberhez, aki szerint a fél kormány buzi. Erre a mocskos, aljas és szemét kijelentésre merészeltem reagálni a műsoromban, előre tudva, hogy a g*cisajtó majd lecsap rá(m). Nem tévedtem.

Nos, akkor még egyszer: a magyar kormány tagjainak döntő többségét ismerem, vannak közöttük barátaim, így aztán igen, ki tudom és merem jelenteni, hogy nem homoszexuálisok. (Semjén Zsolt 1977 óta a barátom, feleségével együtt, hiszen osztálytársak voltunk mindhárman, hetente összejárunk, tényleg nem derült volna ki ennyi idő alatt? Ugyan már...)

S a többiekkel is hasonló a helyzet.

De a g*cisajtónak ez mit sem számít, s ezzel a sajtóval szimbiózisban élő Perintfalvi Rita nevű akárki is megszólalt az ügyben, a szokásos logikát követve:

1.: Semmit sem számít a család, a gyerek, attól még lehet valaki homokos (lásd Szájer).

2.: Aki nem gyanús, az a leggyanúsabb.

3.: A homofóbok igazából a legnagyobb b*zik.

Hát persze.

Aki nem gyanús, az a leggyanúsabb, a család csak „fedősztori”, stb. (Jegyzem meg: ebben az esetben Márki-Zay szinte biztos, hogy homokos.)

S még valamit ezekről az „érvekről”: Ebből nem pusztán a formálisan következik, hogy aki például arachnophobiában szenved, az valójában pók. Akinek pedig klausztrofóbiája van, az valójában egy kicsi, sötét, zárt doboz.

Perintfalvi meg egy sötét, aljas idióta, aki szemmel láthatólag sok-sok „gender-studiesen” van túl, ami meg is látszik rajta. (Tudjuk: az embernek 72-féle nemi identitása lehetséges. Ó, hát persze...)

Szóval, Perintfalvi, ismerem a kormánytagokat, akik nem melegek. S bár viccesen engem is lemelegez, de magamat is ismerem, a végeredmény szintén negatív. A kormány női tagjait is ismerem, ők sem leszbikusok.

Amúgy magával mi a helyzet? Olvasom, van férje. Gyanús, nagyon gyanús... nem b*zi maga?