HÉTFŐ ÉS A KEDD

Ha belekukkantunk a naptárba, látjuk: hétfőt követi a kedd, és ez mindig is így volt. A két nap között nem biztos, hogy első ránézésre nagy különbség lenne, maximum annyiban, hogy a hétfőket sokan utálják. De nézzük meg, hölgyeim és uraim, hogy az ő hétfőjük és a mi keddünk között mi is a különbség!

Az ő hétfőjükön – szerintünk – többezres tömeg tüntetett a Kossuth téren. Valahol mélyen bízom benne, hogy sokan nem is tudták, mi ellen demonstráltak. Összegyűltek, Orbánoztak egyet, mérgelődtek egyet ebben a hatalmas diktatúrában, szidták a kormányt, majd hazamentek aludni. Talán a bátrabbak még valami keretet is beállítottak a profilképükre. Elmúlt, vége van.

A mi keddünk, azaz a mai nap viszont teljesen más lesz, mint az ő hétfőjük. Ezen a kedden valóban több tízezer ember fog összegyűlni, több százezer, de lehet, hogy milliós nézősereg fog leülni a tévék elé, hogy szorítson a válogatottnak. Szívből, magyar mezben, családdal, rokonokkal, barátokkal, anyaországiak a határon túliakkal, kicsik a nagyokkal. Büszkén, örömmel, lelkesedéssel. S holnap is erről fogunk beszélni, meg azután is. Meg évek múlva is, tudják, 2016 is gyakran eszünkbe jut még. Gyerekeknek, unokáknak is meséljük majd. A mi keddünk ilyen, túlmutat a mán, a holnapon, nem pillanatnyi, és nem pár ezer ember hőbörgése.

Ez a különbség a hétfők és a keddek között, ugye...