Az ártatlan magzatok legyilkolását, a gendert, Lmbtq és homoszexualitás- propagandát, gyerekek érzékenyítését iskolákban és óvodákban támogató ellenzék, most azt hazudja, hogy számára fontos a…
Avagy pénteken tüntetés lesz azokkal, akik miatt az a helyzet van, ami miatt tüntettek.
Magyar Péter a Partizánban ugyan is AZT IS elmondta, hogy a teljes baloldal alkalmatlan balf*szok társasága, és amíg Gyurcsány van addig Orbán is van.
Erre a most megigézett baloldali választók elmennek az Infleunszertüntetésre, amin ott lesz Gyurcsányék vezetésével a teljes magyar baloldal az összes megélhetési politikussal, "akik miatt" a Fidesz van.
...és nem akarják megérteni, hogy önmaguk alatt vágják a fát 13 éve
Előfordult már veled, hogy megtettél olyan dolgot, ami ellentmondott a nézeteidnek, a magadról alkotott véleményednek, sőt, az ésszerűségnek is? Holott érezted, hogy valami nincs rendben ezzel az egésszel mert kellemetlen, ellentmondásos érzéseid voltak – ami nem más, mint a kognitív disszonancia.
A kifejezést egy Fesstinger nevű szociálpszichológus vezette be a 20. század közepén, 1957-ben. Akkor jelentkezik, amikor a viselkedésünk nincs összhangban azzal, ahogyan egy adott dologról vagy helyzetről vélekedünk. Például tudjuk, hogy nem kellene az utolsó pillanatra hagyni az állásinterjúra való felkészülést, mégis azt tesszük. Vagy a legközismertebb példa dohányzás: noha pontosan tudja mindenki, hogy káros, a legtöbben mégsem hagyják abba.
Mikor lép a kognitív disszonancia a képbe? Akkor, amikor annak ellenére, hogy tudjuk egy dologról, hogy nem helyes, mégis megtesszük – fellép a disszonancia, azaz a ’zavar a rendszerben’. Ezt a zavart az agyunk minden lehetséges módon mérsékelni igyekszik. Például úgy, hogy magunknak is megmagyarázzuk miért nem baj, hogy úgy cselekedtünk, ahogy. Magyarul ahelyett, hogy a viselkedésünket változtatnánk meg (pl.abbahagyjuk a dohányzást) a nézeteinket változtatjuk meg. Győzködjük magunkat, hogy ‘nincs ezzel semmi baj, igazából minden csak a genetikán múlik, a nagymama is 87 évet élt és 20 éves kora óta dohányzott’.
Vegyük például Marian Keechet, aki az 1950-es években sajátos ufókultuszt alakított ki. Azt állította, hogy transzírásos üzeneteket kap a "Gondviselőknek" nevezett földönkívüliektől. Csakúgy mint negyven évvel később a Menny Kapuja-hívők, követőivel, a "Keresőkkel" vagy "a Hét Fénysugár Társaságával", Keech is az őket felvevő repülő csészealjakra várt. Jóslata szerint a tizenegy fős társaság az utolsó pillanatban menekült volna meg az 1954 december 21-én bekövetkezendő pusztító áradás elől, amely megsemmisítette volna a földet. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a katasztrófa elmarad, és a "gondviselők" sem lesznek ott a megbeszélt időpontban, Keech
emelkedett hangulatba került. Azt állította, hogy a "gondviselők" telepatikus üzenetben közölték vele, hogy társaságának töretlen hite olyan világosságot sugárzott, hogy Isten úgy döntött, megkíméli a világot a kataklizmától.
Meglepő módon a Keresők ezek után sem hagyták el Keechet. Legtöbben csak erősödtek hitükben a hibás jóslatot követően. (Mindössze ketten távoztak, mikor a világ nem pusztult el.) "Legtöbb követője nemcsak hogy maradt, hanem döntésük után meggyőződésük ráadásul még erősödött is abban, hogy Keechnek végig igaza volt... A tévedés csinált belőlük igazi hívőt." Némelyek ugyancsak messzire mennek, hogy megőrizzék a konzisztenciát dédelgetett hitük és a tények között. De vajon miért vátozik ugyanannak a bizonyítéknak az értelmezése emberről emberre?
A Keresők nyilván nem várták volna a repülő csészealjat, ha úgy gondolták volna, hogy talán nem jön el. Azt várnánk, hogy a jóslat beteljesületlenségét egy normális ember a kijelentés cáfolataként értékelje. Keech követőinek józan belátását viszont elhomályosította az iránta érzett rajongás. A várakozás, hogy egy repülő csészealj vigye el őket, nem bizonyítékon alapult, hanem puszta hiten. Az a vélemény, hogy a jóslat beteljesületlensége nem cáfolhatja ezt a hitet, szintén merő hitbeli meggyőződés. Az ilyen irracionális gondolkodásmód ellen hasztalan minden bizonyíték, a hit megtörhetetlennek látszik.
Nem bizonyíték az alapja, hanem személyi kultusz. Az elkötelezettség érzése olyan erős lehet, hogy a prófétának tartott személy mégoly megvetendő viselkedése is igazolást nyer.