„23 millió román munkavállaló”

Fekete betűs napja rendszerváltás utáni történelmünknek 2004. december 5-e: aznap az úgynevezett kettős állampolgárságról szóló (s emellett az egészségügyi közszolgáltatások ügyében is megtartott) népszavazáson a voksoló magyar állampolgárok egy jelentős része nemet mondott arra, hogy a magyar nemzet határon túl élő tagjai egyszerűsített eljárással jussanak magyar állampolgársághoz.

A törvényt 2003-ban a szocialista kormány az EU-normákkal való harmonizálás ürügyén úgy “hígította fel”, hogy abból kikerült minden olyan elem, amely a románok és a szlovákok véleménye szerint nem felelt meg az európai normáknak.

Idézzük meg, hogy a Gyurcsány-kormány, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták koalíciója hogyan hirdetett totális gyűlölethadjáratot a magyar nemzet ellen. Riogattak „23 millió román munkavállalóval”, ásták az árkokat, hintették a kételkedés magvait, próbáltak hatni a „gyomorra”, és ez sajnos beérett.

Bár 51% úgy szavazott, jár a magyar állampolgárság minden magyarnak a Kárpát-medencében, és „csupán” 49% gondolta ellenkezőleg, a részvételi arány nem érte el a szükséges mértéket, ezért nem lett érvényes. Talán soha jóvá nem tehető, vagy csak nagyon nehezen orvosolható lelki sebeket kapott a magyarság, Gyurcsányék kéjes, sátáni vigyorral húzták körbe a lelkekbe vágó szögesdrótot. Győzött a magyargyűlölet. A szégyen napja. Újkori történelmünk egyik legsötétebb pillanata. Gyurcsány ma is az, ami egykor volt. Egy velejéig magyarellenes gazember. Ahogy valamennyi társa, szövetségese is az.