Valami megmozdul a nemzetközi humanitárius segélyezésben is?

Brüsszelben jelenleg is zajlik a IV. Európai Humanitárius Fórum, amelyen egyre többször hallunk olyan mondatokat, amelyek tükrözik az észjárásunkat, a magyar modellt.

Olyan elvek hangzanak el, amelyekre a hét éve elindított Hungary Helps - Magyarország segít program eredetileg épült:

️ migráció támogatása helyett a helybe vitt segítség elve,
️ nyugati okoskodás helyett válasz a helyi, valós szükséghelyzetekre,
️ ideológiai gyarmatosítás helyett a helyi kultúrák tisztelete,
️ átláthatatlan nemzetközi szervezetek közbeiktatása helyett közvetlen, embertől emberig tartó partnerség.🤝

Ha a nagy nemzetközi szervezetek elfogadják a mi érvelésünket, és a fentiek mellett a keresztény hitelvű humanitárius partnerségeket is felveszik a céljaik közé, akkor ismét megerősítést nyerhet a tétel:

a magyaroknak nem igazuk van, hanem igazuk lesz.

A Fórumon ebben a szellemben folytattam megbeszéléseket Dominique Hyde-dal, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) igazgatójával, valamint Rania Dagash-Kamarával, a Világélelmezési Program (WFP) főigazgató-helyettesével.
A nap azonban még nem ér véget: hamarosan a Nemzetközi Vöröskereszt és az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (UN OCHA) képviselőjével tárgyalok.

Közösen keressük a leghatékonyabb módját annak, hogyan tudjuk eljuttatni a segítséget oda, ahol a legnagyobb a baj.

Magyarország humanitárius politikája érző szívvel és józan ésszel formálódik – a bajt nem idehozzuk, hanem a segítséget visszük oda, ahol szükség van rá.