Advent túlmutat rajtunk

„Az adventben egy olyan eseményt várunk, amely a történelemben megy végbe, ugyanakkor túl is mutat rajta.” – Szent II. János Pál pápa

Az első lengyel származású egyházfő egész életével éppen erről tett tanúságot. Személyre szabott hivatásunknak van történelmi súlya és jelentősége, de mégis túlmutat az emberi ésszel felfogható, emberi szemmel látható valóságon. Az advent is ilyen. Valakit várunk, aki több nálunk, és aki túlmutat rajtunk.

Advent arra emlékeztet bennünket, hogy létünk mélyén ott van a törékenység, a bűn és a halál valósága. Saját erőnkből nem tudunk kilépni ebből a sötétségből. Szükségünk van a Megváltóra. Ahogy közeledünk a jászolban fekvő Krisztushoz, valójában annak a folyamatnak leszünk részesei, amelyben nap mint nap „meghalunk” a bűnnek, önzéseinknek félelmeinknek és mind annak, ami visszatart bennünket az Istennel való bensőséges kapcsolattól.

Ez a „kis meghalásokból” álló út tárja fel előttünk annak igazságát, hogy tulajdonképpen egész életünk egy lassú, fokozatos odafordulás Isten felé, az isteni akarat felé. Így válik az advent nem pusztán várakozássá, hanem lelki újjászületéssé; egy olyan úttá, amelyben a halál árnyékából a megváltás fényébe lépünk át.