Aki szembeszállt Hitlerrel.

Dietrich Bonhoeffer német teológus-lelkész a náci diktatúra idején nemcsak szót emelt, hanem életét tette kockára az igazságért. A Hitler-ellenes összeesküvésben való részvétele miatt börtönbe zárták. A börtönben töltött hónapok, a magány, a félelem és a bizonytalanság nem távolították el őt Istentől. Épp ellenkezőleg, még inkább megerősítették benne az isteni gondviselésbe vetett reményt.

„Az advent ünneplése csak azoknak lehetséges, akik lelkükben nyugtalanok, akik tudják, hogy szegények és tökéletlenek, és akik várakozással tekintenek valami eljövendő nagyobbra” – írta.

Számára az advent nem az ajándék hajhászásról és a vásárlásról szólt, nem afféle „elő-karácsony” volt, hanem egzisztenciális valóság: remélni a romok között, fényt adni a sötétségben, szüntelen bízni Isten eljövetelében, még a kiszolgáltatottság legmélyebb pontjain is. Éles kontrasztban áll ez a mai fogyasztói társadalom szemléletével, amely következetesen félreérti az adventi várakozás valódi célját és értelmét.

Bonhoeffer számára az advent nem menekülés volt a valóság elől, hanem szembenézés vele: egyszer szemtől szemben találkozunk Azzal, akit most csak várunk.

Érdemes feltenni magunknak a kérdést: mit jelent ma remélni, ünnepelni és várakozni egy olyan világban, amely a kényelem, a fogyasztás, a zaj, és a modern függőségek révén folyamatosan megpróbálja elterelni figyelmünket az Örök Élet ígéretéről?