Pár cikkcím a napokból:

Két éve tart a háború Ukrajnában – nem látszik a vége

Már két éve tart az ukrajnai háború

Két éve tart a háború a szomszédban

Tragikus ezeket olvasni. Civilek és katonák, férfiak és nők, idősek és gyermekek, ukránok, oroszok, magyarok, rutének haltak meg a háborúban. Menekültek milliói kényszerültek arra, hogy otthagyják a hazájukat. A múltukat, a jelenüket és a jövőjüket.

A háborút A Fejlett Nyugat kezelni szerette volna. Ez megsüvegelendő, hiszen nem nézhetjük ölbe tett kézzel, hogy harcok dúlnak az Európai Unió határán.

De rosszul kezelték.

Nagyon rosszul.

Hiszen ahelyett, hogy latba vetették volna minden diplomáciai erejüket, a béketárgyalások sürgetése helyett a szankciókba vetették bizalmukat. Egymás után jöttek a szankciós csomagok. Tapsoltak a brüsszeli bürokraták, ez így nagyon jó lesz.

Jó lett?

Nem.

A háború ugyanis két éve tart. A szankciók nem kényszerítették térdre az oroszokat. Helyette Európa versenyképessége térdelt le. Az oroszok meg vígan üzletelnek mindenkivel, aki nem A Fejlett Nyugat. Vagyis néha – de ezt már csak halkan merem kimondani – előfordulhat, hogy egy-két Fejlett Nyugati Vállalat is kötött ám jó üzleteket.

Csak az európai állampolgárok nem kötöttek jó üzletet. Az energiaárak nőttek, a barbár háború pedig még mindig tart.

A szankciók pedig jól láthatóan nem működnek.