Mikor lesz óriási gigabulika Párizsban?

Nyilván akkor amikor győz az elefántcsontparti válogatott.

Vagy a tunéziai, esetleg a marokkói.

De legutóbb az elefántcsontparti labdarúgók sikerét ünnepelte órákon keresztül a francia főváros lakosságának egy jelentős és hangos része.

Ami természetesen csodálatos dolog.

Jó volt látni az önfeledten ünneplő afrikai származású fiatalokat, annyira, hogy minden európai értelemben vett demokrata szeme azonnal megtelt könnyel.

Az öröm könnyeivel.

Az enyém is.

Bár egyes kirekesztő demagóg populisták kissé sértődötten, a szívükben haraggal tudósítottak az eseményről, és arról sziszegtek, hogy Párizs elveszett, integrációról pedig már régóta felesleges beszélni.

Nem is lehet kérdés, hogy tőlük elhatárolódok, hiszen én Jóember vagyok, az én szívem nem haraggal, meg gyűlölettel van tele, hanem végtelen szeretettel.

És ezen az sem változtat, hogy Pierre, és Nicolas, két őshonos, fehér franciaként már előre aggódik a boltjaik, kávézóik biztonsága miatt, ha és amennyiben a többi afrikai csapat is hasonló sikereket ér el.

Őket még picit érzékenyíteni szükséges.

Vagy bebörtönözni gondolatbűnözés miatt.

Esetleg deportálni.