Forrong Európa, legalábbis az a része, amelyik a mezőgazdaságban dolgozik.
A baj akkora, hogy az érintettek nem átallanak a járműveiket nem a hagyományos módon, hanem tüntetésekre vonulásra illetve blokádok felállítására használni.
Ez általában akkor fordul elő, ha kezd a t@kük tele lenni azokkal, akik nem őket képviselik, hanem a haladást, a jóemberkedést, a libsizmust vagy épp Ukrajna polgárait.
És akik mindezeken felül még a szélsőséges klímaaktivisták összes létező parancsát, óhaját-sóhaját, hagymázas álmait lélegzet-visszafojtva is lesik, majd a parancsokat azonnal teljesítik.
Ez egy olyan koktél eredményez, amit se a spanyol, se a német, se a francia gazdák nem igazán szeretnének felhörpinteni.
Ha ugyanis megtennék feldobnák a pacskert.
Szinte azonnal.
A balos sajtó a tüntetések kapcsán amúgy szégyenlősen “Európán kívül érkező mezőgazdasági termékekről, illetve baromfiról” ír, azonban természetesen ebben az esetben sem bontják ki az igazság minden kis részletét; valójában az ukrán gabona, és baromfi miatt robbant a bomba.

Az ukrán szabályozás ugyanis sokkal enyhébb, mint a többek között a zöldkomcsi lobbi által agyonkontrollált európai, ráadásul az energiára, üzemanyagra, és munkabérre stb. fordított költségek is töredéke annak, amit mondjuk egy francia gazda költ el a portékája előállítására, így aztán büszke, és hősies szomszédaink elképesztő versenyelőnybe kerülnek.
Míg európai társaik szenvednek mint malac a jegén, és dönthetnek; vagy rájuk rohad az árújuk, vagy haszon nélkül kénytelenek értékesíteni.
(Általában amúgy a döntést választják.
Mármint a szó szoros értelmében.)
A jelenség kicsit -illetve dehogy kicsit, nagyon- olyan, mint amikor annak idején az NDK-s úszónők lazán tönkreverték a világot, ami azért vált lehetségessé, mert gyakorlatilag nem nagyon volt olyan doppingszer amit az edzőik ne szedettek tömtek volna beléjük.
Versenytársaiknak valós kontroll és a szabályozás híján esélyük sem volt..
Hozzáteszem, mi magyarok ezt az ukrán mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos anomáliát már igen régen jeleztük, de természetesen akkor is pökhendien tojtak az aggodalmainkra.
Sebaj, lassan tényleg kezdjük megszokni ezt a kasszandrai szerepet -ez a komfortzónánk-; az lenne a fura, ha miután szóltunk, hogy szar van a palacsintában, az érintettek azonnal elhinnék, hogy valóban szar van a palacsintában, nem csak azután, miután egy jóízűt haraptak az ételbe.