Zelenszkij a davosi Világgazdasági Fórumon megjelentek között a legeslegnagyszerűbb ember.

(Persze Alex Sorosnak sem kell búslakodnia, ő az előkelő harmadik helyet kaparintotta meg!)

Egy amolyan jótevő, álruhás, barna katonai jelmezbe, izé pulcsiba bújt védőszent, aki Európáért, Ukrajnáért meg a demokráciáért harcol.

Legalábbis az amerikai baloldal szócsőveként funkcionáló Politico szerint.

Illetve bizonyos rossznyelvek szerint valójában nem is harcol, inkább harcoltat, míg ő utazgat, nyilatkozgat, és valahol Kijevben élőzik, meg Putyinnal beefel.

A Politico természetesen nem így gondolja, a lap hősként ünnepli a magas és igen férfias, eszes, ravasz valamint kivételes tehetséggel megáldott korszakos hadvezért, és demokrácia, meg Európa-védelmezőt.

Így tesz a honi baloldal is, ha rajtuk múlna már régen honosították volna Volodimirt, a szent embert, és elindították volna összellenzéki miniszterelnök-jelöltjeként.

Mert ugyan néhány a napig komoly aspiránsnak tűnő Prigozsin, csak ő ugye-ugye elhalálozott, Nagy Ervin sem hagyott fel a színészettel, NoÁr is kezd egyre kellemetlenebb lenni- legalábbis Krúbi szerint- de sokáig Perintfalvi Rita is esélyes volt a posztra, csak azóta kiderült, hogy a sírva nevetős hangulatjeleknél, csak önmagát szereti jobban.

Zelenszkij amúgy az én szememben nem hős, inkább egy rögeszmés valaki, aki inkább vágóhídra küldi a népét, ahelyett, hogy elkezdje a béketárgyalásokat.