Jajajaj, Krausz Gábor saját személyes élményei alapján beszámolt a migráció és multikulti árnyoldalairól.

Ez természetesen rettenetesen felbőszítette a külföldről fizetett dollármédiát; elsősorban a 444-et.

Hiszen szerintük a migráció és a multikulti a világ legcsodálatosabb dolgai köze tartoznak, árnyoldalai nincsenek, se hibái, a migránsok egytől egyig kiválóan megtanulták az adott ország nyelvét, munkába álltak, integrálódtak, a bűnözést pedig hírből sem ismerik.

Terrorcselekményeket pedig kizárólag zavart elméjű, pszichológiai kezelésre szoruló, beteg emberek követnek el, akiket a veszélyes és fáradtságos út traumatizált annyira, hogy ilyen kétségbeesett lépésekre szánják el magukat. Illetve természetesen fehér neonácik követnek el még terrorcselekményeket. Mint tudjuk. Nyilvánvaló.

De az is nyilvánvaló, hogy elszigetelt egyedi esetekről van szó ezekben az igen ritkán és alig pár száz halálos áldozatot követelő esetekben.

A Bécs és London utcáit uraló uraktól kizárólag aljas, gonosz és rasszista emberek félnek, ilyen Krausz Gábor is, aki innentől kezdve már csak idézőjelben “sztár”séf, Orbán szakácsa lett, egy magyar Prigozsin, aki már arra is képtelen, hogy megmikrózzon egy pár virslit, megkenjen egy szelet kenyeret zsírral, tojásrántottát, jégkockát, vagy egy tisztességes pirítóst elkészítsen.

Viccet félretéve; szép volt Gábor, köszi az őszinteséget, és a bátorságot, a szélsőbalos propagandára meg tegyél.

Rohadt magasról.