No nézzük akkor ezt a Fókusz-csipetcsapatot, illetve a két videós a reakcióját legutóbbi írásomra.

Kezdjük a legfontosabbal!

Ádám ugye bocsánatot kért, ráadásul nyilvánosan, a műsorában amiatt, ami szerintem övön aluli volt, amivel nem CSAK(!!) engem ütnek -virtuálisan persze- hanem egy teljes művészeti ágat.

Tehát azért, mert engem, a nyilvánosságban betöltött szerepemet, az írásaimat, a rövid illetve a hosszú videóimat nem kedvelik, egykori szakmámat gúnyolják.

Úgy látszik, bár egészen sokat kacarásztak a posztomon, de mégiscsak elértem a célom, és Csoki ugyan nem érti, vagy úgy tesz mint aki nem érti, de FókiÁdi felfogta.
Ami tényleg jó.
Őszintén mondom.
És tényleg bocsánatot kért.
Ezzel le is zárhatjuk, illetve zárhatnánk a vitánkat.

De pár dolgot azért muszáj tisztáznom.
Foci:
Csak azért, mert igen fontos része volt egy időben az életemnek.
Drága Csoki!

Én sem láttalak meccsen soha, mondjuk viszonylag nehéz is kiszúrni bárkit 60 ezer ember között, de gondolom ez amolyan vicc volt.
Olyan baloldali humor.
Én -minekutána pillanatokon belül 43 éves leszek- azokban az időkben kezdtem kijárni, amikor 25-30 ezer ember volt a lelátón, és nem fogytak el a jegyek 17 másodperc alatt.
Nem most volt.
Egyébként néhány kattintás után kiderül, hogy Kispest szurkoló vagyok, négy-öt évig aktív meccsrejáró is voltam, idegenbe is igen gyakran elkísértem a csapatot, ráadásul annyira szerettem a focit, és a lelátót, hogy az egyik szurkolói csoport tagja is lettem.
Küzdősport klubunk is volt, innen a két ringes meccs, igazán megtisztelő volt, hogy két nehézsúlyú mérkőzésen is a kispesti szurkolókat képviselhettem.

(Mármint én aktív táncosként nádszál vékony voltam, a 190 centimhez kb 83 kiló társult, ellenfeleim viszont mázsa körüliek voltak.)

Bukarestben is volt szerencsém ott lenni, igazán kalandos túránk volt, de megérte.

Ennyit a fociról.

Igen, megint arról beszélek, hogy milyen kemény, meg férfias vagyok, tudom; újfent óriási hibát követtem el, valóban igazatok van, ilyenkor az lenne az elvárt magatartás, hogy az igazság ellenére azt mondjam, hogy picike, és gyenge vagyok, és mindig elsírom magam, ha csúnyán néznek rám.

És ha már itt tartunk, akkor beszéljünk picit erről verésről.

Pontosabban a majdnem verésről.

Ugye a legfontosabb, hogy nem vertem meg Ádámot.

De kétségtelenül brutális gondolatbűnt követtem el.

Valóban eljátszottam a gondolattal, aminek ugye egyetlen oka volt, és az pedig nem az, hogy mást gondolunk a politikáról.
Én veletek ellentétben 2017 óta foglakozom politikával, azóta írok, vezetek műsort, és szerepelek tévéműsorokban is.

Vitáztam is sokszor, rendszeres szereplője voltam a Szabadfogásnak, ahol bár Nagy Józsi számtalanszor felhúzott, egyszer sem vertem meg senkit.
Még őt sem.

Plankó Gergő a 444 újságírója is megúszta a vitánkat verés nélkül, aminek megint csak az lehetett az oka, hogy nem a 10 évig tanult eredeti szakmámat gyalázta, hanem politikáról, közéletről vitatkozunk.
Meg, hogy morálisan és jogilag is aggályos lenne pofozkodnom, lévén, hogy igazolt bunyósként súlyosabb büntetés alá esnék, valamint tényleg nincs semmilyen sportértéke nyeszlett baloldali propagandistákat verni.

Ezért vitatkozom inkább.

Amire ugyebár ti nem vagytok hajlandóak.
Ezt az oldalamra sereglett Fókicsopi rajongóknak mondom, akik előtt az a tény, hogy a kedvenceik minden vitameghívást élből elutasítanak; nem ismert.

Ha már vita!

Ádám!

Írtam annak idején neked, kb egy éve, még a privát számomat is megadtam, nem le@@@ni akartalak volna, hanem megkérni arra, hogy inkább használjatok Ezek megőrültekes bejátszókat, amikor engem akartok hitelteleníteni, ne Tybalton röhögcséljetek.

Mert a kereskedelmi tévés bohóckodás bemutatása nálam simán belefér, én is éltem már ezzel a fegyverrel, pontosan tudom, hogy ilyen a popszakma.

Nem reagáltál, és ez volt az egyik oka annak, hogy nagyon komolyan kellett koncentrálnom, hogy ne az indulataim győzzenek, amikor a liftben összefutottunk.

Ugyanis ebből én azt a következtetés vontam el -lehet hibásan- hogy szándékosan, aljasságból, gonoszságból- csináltok viccet a szakmámból, és te pont le&@rod, hogy én szerettem volna ezt veled személyesen, normálisan megbeszélni.

Tehát, hogy világos legyen; valahol művészember volnék, ezért számtalan baloldali, liberális ismerősöm, munkatársam, sőt barátom is van.
Képzeld, nem szoktam napi szinten felpofozni őket.

Tehát a düh ami elönti az agyamat nem annak köszönhető, hogy szerinted propagandista vagyok, vagy, hogy rosszak a videóim.
Tök jó, ugyanezt gondolom rólad, így kerek a világ akkor lenne baj, ha szeretnénk egymás produktumait.
A genyasággal van bajom, amit hol megértesz, hol nem, de bízom benne, -az ígéreted és a bocsánatkérésed miatt- inkább az előbbi az igaz.

Kicsit csapongok, de kicsit még a verekedésről.

Ugye tényleg nagyon fontos, hogy hajad szála sem görbült.
Értem persze, hogy a ti világotokban bizonyos dolgokra gondolni sem lehet, de a való életben -meg ugye Magyarországon- egyelőre a gondolat szabad.
Tehát picit aránytévesztésnek érzem, hogy 15 percig azon picsogsz, hogy én mit gondoltam.

De az azért őszintén érdekel, hogy tifelétek az rendben van, ha Nagy Ervin a Telexnek adott interjújában arról beszél, hogy annak idején, vad fiatalsága hajnalán simán kiment a kocsma elé pofozkodni, ha úgy érezte, hogy megbántották?

Vagy az van, hogy a liberális színművész-forradalmár verekedésre való hajlama állati férfias, meg menő, illetve szexi, csak az én gondolatbűnöm visszataszító, meg rémisztő?

Ez a helyzet?

Szerintem igen.

Csak azért így nem annyira oké.

Végül nézzük ezt a balett-dolgot.

Tehát az van, hogy bizonyos kultúrkörökben azt mondani, hogy a balett férfiatlan, vagy arra utalgatni, hogy a férfi táncművészek a saját nemükhöz vonzódnak elfogadhatatlan.
Mondjuk úgy, hogy egy magára valamit is adó értelmiségi, kultúrember ilyet nem mond.

A troll, az egyszeri Gyurcsányista kommentelő, vagy az öregkorára megbolondult Havas Henrik, esetleg a szintén a józan eszét elvesztő egykori, azóta elhunyt kvízmester persze igen.

Ők mondják.
Illetve mondták.
Színházba járó, író-olvasó figura nem szokott ilyeneket mondani.
Nyilván azért mert semmilyen alapja sincs.
Aki megnézett már egy Rómeó és Júliát, egy Spartacust, vagy egy Makrancos Katát, annak nem jutnak eszébe ilyen gondolatok.
Tehát ezzel érvelni, vegytiszta bunkóság.
Ha magadévá teszed, akkor bunkóvá válsz.

Ez ilyen egyszerű.

Ha minden alkalommal erre utalgatsz, amikor szóba jövök, akkor bunkó leszel.

Ha legitim álláspontnak, igazságnak fogadod el, hogy bizonyos bunkók, azért mert bunkók, és mert nem látták még mondjuk Seregi műveit, vagy tudáshiány okán, mit gondolnak a férfi balettművészekről, és ezzel érvelsz azzal kapcsolatban, hogy nekem miért nem szabad a kesztyűben kordont bontó momentumosokon kuncognom, akkor bunkó leszel.

Ábrahám Robit sem oktatjuk ki, hogy mit mondhat meg mit nem, mondván, hogy ő roma származású, tehát egyesek szerint biztosan lop, és koszos.

Ráadásul tudtommal nincsen a Táncművészeti Egyetemhez hasonló Momentum Elnökségi Tagokat Képző Egyetem, nem is lehet ott 10 évig momentumos politikusnak tanulni, és tudtommal nem is ez velük kapcsolatban a legtöbbet hangoztatott kritika.
Mármint, hogy milyen kedvesen férfiatlanok.

Igen, a gyerekeket emlegettem, a jővő balettművészeit, meg régi a nagyokat, és a jelenlegieket.

Mögéjük bújok, ha úgy tetszik.

Keveházi Gábor, Dózsa Imre, Fülöp Viktor, Havas Ferenc, vagy Solymosi Zoltán mögé.

Meg Gallai Zsolt, Sík Milán, és Somai Valér mögé.

Mert engem akartok ütni, de őket is ütitek.
Amúgy egyiket sem kiadva, de több mint a fele a felsorolt balettművészeknek finoman szólva sem a jobboldal támogatója.
(Mármint akik már elhunytak azokról nyilván nem tudhatjuk.)
De ez gondolom nem akkora meglepetés.

A lényeg mégiscsak az, hogy megbántad.
Hogy bocsánatot kértél, és ez tényleg becsülendő, a többi pedig.., inkább hagyjuk, fentebb bőven kifejtettem a dologról a véleményemet.

Lezártuk, lezártam.