Igazán vicces az, amikor a szálloda liftjébe beszáll az a figura, aki a kis haverjával heti rendszerességgel űz gúnyt az eredeti szakmádból.

Ott álltok négyen, ki-ki a párjával, majd miután köszöntök egymásnak, megfagy a levegő, te pedig mint egy megvadult bika, a dühtől vörös fejjel, fújtatva bámulod a legény tarkóját, és azon gondolkozol, hogy mit csinálj.

(Meg, hogy a baseballsapkád elrejtett-e, felismert-e vajon ő is, vagy fogalma sincs kihez szállt be.)

Mondjuk balhét?

Küld el üvöltve a francba?

Ordítsd az arcába, hogy miközben a jobboldalt bunkó, gumicsizmás, szotyiköpködő, színházkerülő suttyók gyülekezetének állítja be, aközben azon szokott a miniatűr haverjával röhögcsélni, hogy Seregi László egyik fő művének egyik főszerepét táncolod az ország legnagyobb kulturális intézményének a színpadán?

Hogy a Rómeó és Júlia című balettban Tybalt voltál?
Uszkve tíz évig táncoltam amúgy.
Egyik álomszerepem volt, el sem akartam hinni amikor rám osztották.
Talán 15 éves voltam, amikor először láttam a darabot.
Videón.
VHS kazettán.
Vagy 20-szor néztem meg.
Döbbenetes volt.
Azóta sem láttam jobb feldolgozását Shakespeare művének.

Prózában sem, de balettban meg pláne nem.

Solymosi Zoltán volt Tybalt, Szakály Gyuri Mercutio, Lőcsei pedig Rómeó.
Szakály döbbenetes, elképesztő volt.
Mint egy Oscar-díjas színész, olyat alakított Mercutioként.
Mercutio halálát Shakespeare néhány sorban elintézi.

Seregi -meg Szakály- viszont egy minidarabot, egy külön drámát csinált belőle.
A párbaj közben ugye Tybalt véletlenül megszúrja, de az örök mókamester, a bohóc az utolsó, a halála pillanatig játszik, a néző sem tudja eldönteni, hogy miért vált hirtelen ügyefogyottá, miért botladozik, mígnem végül Mercutio összeesik, és a halála előtt ott van minden a szemében.
Harag, kétségbeesés, dac, fájdalom.
És a halálfélelem.

Nem tudsz nem zokogni, amikor meghal.

Solymosi pedig Tybaltként maga az őserő, egy valóságos ősrobbanás minden mozdulata, olyan dinamikával, sebességgel táncolt, hogy sokszor alig lehet követni.
Mindezt 193 centis óriásként.
Genetikai csoda egy ekkora testet így mozgatni.
Őrült volt, és áradt belőle a ma libsiei által csak toxikus maszkulinitásnak nevezett férfiasság.
Nem tagadom, kölyökként olyan akartam lenni, olyan táncos akartam lenni, mint ő.
Meg persze Tybalt szerettem volna lenni.

Azt hiszem 2006-ban kaptam meg a
szerepet.

Majd elájultam amikor megláttam a kiírást a próbatáblán.
Én még Seregivel próbálhattam.
Magyarul, magyar kollégákkal..

És 10 évig táncolhattam a szerepet.
Az pedig egy táncművész életében igen hosszú időnek számít.
37 évesen már nagyon nehéz volt, de mindig felhúztam magam, és azt hiszem sosem vallottam szégyent.

És FókuszÁdi, aki volt hogy heti háromszor űzött gúnyt, abból, hogy Tybaltot táncold, ott áll 20 centire tőled.
Szóval mi legyen?
Üvölts vele egy nagyot?
Ok, de még másfél napig kell kerülgetnitek egymást az elegáns szállodában, ahova a diktatúra által üldözött, ágrólszakadt ellenzéki youtuber menekült a fasiszta terror elől.

Megcsapokodod a kis buksiját a nője előtt?
Ne vicceljünk, évekig bunyóztam, két félhivatásos meccsem is volt (nyilván fejvédő nélkül, 10 unciás kesztyűben) azonnal megöltem volna a tesiből felmentettet, börtönbe meg valamilyen megmagyarázhatatlan okból nem akarok kerülni.
Szar a kaja, rossz a társaság, nincs se tévé se jakuzzi a cellákba.

(Kivéve, persze ha írok a Helsinki bizottságnak, mert azonnal Strasbourgig mennek, és elintézik nekem a magaséletet, börtönbiznisz salalala!!)

Nézed a csávót, -helyesebben a tarkóját-, aki nem a kereskedelmi tévés korszakodból az Ezek megőrültekből, vagy a Drágám add az életéből vágott ki egy-egy jelentet, jelezvén, hogy mennyire gáz, mennyire ciki vagy, hanem életed egyik legfontosabb pár percéből, ami után a kisebbik minden alkalommal fejhangon visítva röhög, mint egy különösen részeg disznó.
BALETTOZIK!!!
BRUHAHA!!!

Alkalmanként 100-120 ezer ember tekinti meg a két bunkó produkcióját.

Akik nem értik, hogy nem (csak) engem, hanem minden táncművészt sértegetnek, a régi nagyokat, a mostaniakat, és a gyerekeket, akik 10 évesen még csak most kezdik el a szakmát tanulni.

Közeledik a Diótörő, csupa magyar táncos lesz az Operettszínház színpadán.
A felnőttek mind a Táncművészeti Egyetemen tanultak.

Mindig eltűnődöm, amikor nézem őket, hogy vajon mit tudhatnak a magyar emberek?
Mitől annyival jobbak?
Mitől van annyival nagyobb szívük?
Miért van az, hogy rájuk nézel, és tudod, hogy magyarok?
Biztosan a történelmünk, a múltunk teszi.
Amiért magyarok vagyunk.
55 gyerek táncol az Operettszínház Diótörőjében.
Egészen különleges élmény, igazi minőségi operettszínházi produkció, olyan ahol másutt nem kaphatsz meg.
A két bunkó pedig a szakmádat gyalázza.

A gyerekeket is, akik egyszer talán Tybaltok, Mercutiok, Rómeók lesznek.
Az egyik ott áll előtted.
Erőt veszel magadon, igyekszel a következményekre gondolni, végül eléritek a földszinten.
Kiszállnak.
Hátra sem fordulnak.
Vége.
Megúszta.
Nem volt könnyű.