Eddig úgy volt, hogy én vagyok a rúdtáncos.
A mindig kitűnően értesült, és agyonművelt Havas Henrik legalábbis néhány hónapja még így vélekedett a munkásságomról.

(Mentségére szóljon, ha a “tanár úr” mostanában kizárólag akkor szokott posztolni, ha már nem annyira szomjas.)

Tudjátok, arról az időszakomról, amikor még fiatal, vékony, no meg hajlékony voltam és annyira kellett a pénzt, hogy szinte mindenre képes voltam.

Még arra is, hogy tíz évig tanuljak a Táncművészeti Egyetemen, aztán különböző valós illetve fiktív figurák bőrébe, -meg jelmezekbe- bújva táncikáljak mindenféle Kossuth-díjas balerinákkal.
Időnként még emelgetnem is kellett őket
Mindezt ráadásul egy tök régi, 1884-ben épített házban, az Andrássy úton voltam kénytelen csinálni
Hagyjuk is..
A képen amúgy a tengerből kilovaglás leghíresebb hazai képviselője, Tüttő Kata látható, aki mostanság annyira uncsizik, hogy a rúdtáncolás tudományát próbálja elsajátítani.
Én a magam részéről sok sikert kívánok neki.

Amennyire meg tudom állapítani ebben a műfajban a legkevésbé sem tűnik reménytelenül tehetségtelennek.
Ellentétben a hivatásával.

Kedves Kata!
Sosem késő váltani!
Mindenki jobban járni, ha pályát módosítana.