A gyülekező után majdnem fél órával ekkora “tömeg” verődött össze.
Ami nem is csoda, tekintve, hogy ma is a szokásos forgatókönyv fog megismétlődni.
Azaz az úgynevezett civilek megint el fognak mind a 1500-an masírozni a várba, ott nekimennek a rendőröknek, akik majd igyekeznek a fiatalokat megfelelő gyengédseggel, kedvességgel, és csupa jó szóval jobb belátásra bírni; mégse hordják már el megint a vasakat a karmelita elől; mégiscsak építési területen vannak.
A dollárcivilek persze az első hangos szó hallatán zokogva hanyat, meg áldozati pózba fogják vágni magukat, hiszen ezt várják el tőlük.
Úgy kell tenniük, mintha a diktatúra minden egyes utcára vonuló tiltakozót, minden egyes alkalommal válogatás nélkül agyon szokott volna veretni a brutális és kegyetlen rendőreivel, akik az ilyen alkalmakkor szándékosan a nőkre és a gyerekekre vadásznak.
Ez a feladat, provokálni a rendőröket, hogy aztán a hazai és külföldi dollármédia mutogathassa az esetlegesen lefújt hős, ártatlan, csillogó szemű fiatalokat.
Az pedig tényleg csak a véletlen műve, hogy pont akkor indultak be a külföldi, szélsőbalos példákra kísértetiesen hasonlító utcai megmozdulások, amikor Somogyi Zoltán háborúpárti plakátkampányba kezdett az amerikai baloldal megbízásából..