Kötcse..
Jó volt.
Nagyon jó volt.

Persze, most, hogy ránéztem erre a képre, ami tavaly készült, -Bohár Dani barátom is rajta volt eredetileg, csak leszedtem, nem mintha bármi bajom lenne vele, csak az egy sima kép volt, itt pedig most az én gondolataim következnek, őt most nem akarnám belekeverni- azért megrohantak az érzések, és nem a legjobb fajtából.

Már akkor hulla fáradt voltam, és tudtam hogy még nyolc hónap megfeszített meló vár ránk, azt meg ugye nem tudhattam, hogy a rengeteg munka ellenére ki fogunk sz@pni, de rettenetesen.

Na de hagyjuk a múltat.
Nézzük mi volt most!

Tagadhatatlanul szexibb ellenzékből véleményvezérinfulenszerkedni, megmondani a tutit, a szekta nem hörgött, nyugi volt, amikor megérkeztem ellentüntetőkkel sem találkoztam, csak a végén óbégatott három srác, valami csúnya is elhangzott talán, eskü megfordult a fejemben, hogy nyomok egy satut, kirakom a vészvillogót, és megnézzük mi történik, így, hogy nem a zinterneten vagyunk, meg a felelősségem is kisebb, mint tavaly volt, de aztán megjött az eszem.

Jobb ez így.

A tiszás-kormánypárti sajtó viszont szokás szerint ott tolongott, szokás szerint most is habzott a szájuk, durcik még mindig, és bár győztek, mégis vért, bilincset, börit, és bosszút akarnak.

Majd elmúlik.

Kevesebb emberre számítottam, de sokan voltak, páran hiányoztak csak, mondjuk azok közül kevesen hiányoztak igazából, és hát pufisikermellényből is kevesebb volt.
Ami nem is baj.

Jobb, bajtársiasabb volt a hangulat, mint tavaly.

De a lényeg!
Orbán iszonyú éles. Még mindig.
Döbbenet..

Másik kávéház.
Más dimenzió.
Másik univerzum.

Mert tényleg nem megbántva senkit, de vannak új, fiatal politikusok.
Ügyesek, okosak, pengék.
Jól beszélnek.
Szorgalmasak.
Jól érvelnek.
Jók.
De Orbán mellett nyeretlen kétévesnek tűnnek.

Eskü, nem bántásnak szánom, de ez a helyzet.

Eltelt a nyár, a volt miniszterelnök pihent. Ráfért.
Én is ezt csináltam.
Oké, én tét nélkül, hobbiból, a saját szórakoztatásomra posztolgattam.
De nyilván hulla fáradt voltam.
Ez a kampány valami egészen brutális volt.

Orbán Viktorral meg úgy voltam, hogy lehet, elengedte ezt a politika dolgot.

De aztán most felment a pódiumra, elkezdett beszélni, és hát,
nem..
nem engedte el ezt a politika dolgot.
Nagyon nem.
És ez rohadt jó.

Mert végre elkezdtem reménykedni.
Egy tetterős, aktív, bátor, és iszonyú éles fickót láttam.
Akinek minden szavára figyeltem.
Így voltam a kampányban is?
Nem..

Hosszú volt az a kampány. Végigsprinteltünk egy maratont.
Azt meg nem lehet.
Még neki sem.

De kipihente magát, feltöltődött, és visszatért.

Két óra alatt megmutatta ki a legkeményebb, legtökösebb, legokosabb fickó a kocsmában.

Rendben lesz ez.

Jó volt.