igen, megérkeztünk, szevasz, Tusványos!

bevallom, kissé nehézkes volt idejutni, hiszen a körözés miatt Pestet egyértelműen ki kellett hagyni, de Medellínből egy kedves $z€rvkereskedő önzetlen felajánlásának köszönhetően el tudtunk utazni Bogotába egy autó csomagtartójában, ahol a tulaj állítása szerint sertésbelsőségeket szállított, megkérdőjelezhető hőmérsékleten.

onnan repülővel Madrid, bár amikor Bencus egy szokásos pánikrohama alkalmával megpróbálta kinyitni a vészkijáratot 11 ezer méter magasan, miközben azt ordibálta, nem kaptok el, fradisták és a székeket tépkedte, azt kicsit nehéz volt kimagyarázni, de szerencsére a következő liter rum már az €szmeletlenségig lecsillapította.
ami ott és akkor megnyugtatónak tűnt, de pontosan tudtam, hogy a következő két napban megint Hóbortos hétvégét játszhatok.

a madridi landolásnál további bonyodalmat jelentett, hogy azt hittem, a vezetőfülkén keresztül kell elhagyni a gépet és mivel semmilyen nyelvet nem értettem aznap, nehezen nyugtattak meg, különösen azért sem, mert vezetőszárt értettem.
sebaj, mikor magamhoz tértem a terminálban - Bencust szerencsére nem kellett keresni, pontosan olyan pózban feküdt, ahogy leszállították -, rögtön a Tusványosra jutáson kezdtem gondolkozni.
ezzel további órák mentek el, szerintem aludtam is vagy valami olyasmi, zavaros, na.

egy pillantással később viszont Bécsben találtam magunkat. megengedően túlzok, ez valójában a hétvégét vette igénybe, de egyetlen másodpercnyi emlékem sincs. valami albán mizéria meg Bencus újabb pánikrohama mintha rémlene, de minden részletre én sem emlékezhetek.
onnan már gyerekjáték volt eljutni Bukarestbe, amit szó szerint értek, mert egy játékokat szállító teherkocsi csomagterében bujkálva abszolváltuk.

na, de Bukarest már va bene volt, még úgy is, hogy ott tudtuk meg, az elfogatóparancs immár nemzetközi. és rájöttem arra is, mennyire tisztelem Bencust. ő ugyanis Medellín óta egyetlen pillanatig sem volt magánál és mégis megtett 30 ezer kilométert.
nem játszi könnyedséggel, jó, de arcon csúszva még komolyabb tett.

sajnos nem emlékszem, hogy kerültünk Tusványosra és miért van rajtunk kabát, de ugye soha nem a cél a lényeg, hanem az odáig vezető út. ami nincs meg. mindegy.
Bencust biztonságba helyeztem, valami terjedelmesebb fa alá, a fesztivál végén megpróbálom felébreszteni, én pedig felfedezem kicsit a helyszínt, rég voltam itt.

te jó ég, ugye tényleg itt vagyunk és nem csak képzelem?