Az úgy volt, Kótai Misi barátom mondta, hogy menjek le hozzájuk nyugodtan bunyózni, vigyázni fognak rám, nem vernek nagyon meg, csak kicsit, cserébe ott lesz Öcsi bácsi, meg a rekedt hangja, ne aggódjak, ugyan kicsit nyers az öreg, de jó a szíve, meg hát eléggé ért a bokszhoz.

Én akkor már évek óta nem bokszoltam nyár volt, iszonyú meleg, de ha Misi hív, és ott egy legenda, aki többek között Kokót és Madárt oktatta, akkor nincs mese, akkor menés van.

Fura ez, mert én eléggé rajongó típus vagyok, emlékszem az Operában, amikor egy gyaki után Markó Iván szerepet adott nekem, akkor is megremegett a hangom-lábam, de akkor is hasonló tüneteket produkáltak, amikor 20 éves kölyökként Seregi mester odaállított egy Kossuth díjas balerina mögé.

Szóval nem különösebben lepett meg a saját reakcióm, amikor is beléptem a terembe és Öcsi bácsi rámköszönt azzal a negyvenezer cigarettát látott hangjával.

-Na, itt a balettos.
Recsegte.

Vagy valami ilyesmi, rég, tizenpár évvel ezelőtt volt.

Nyilván dadogva köszöntem vissza, valamint biztosítottam feltétlen rajongásomról, és arról, hogy nem fogom zavarni az edzést, figyelni fogok, majd felsoroltam az eredményeit, hol és mikor láttam edzősködni, mennyire hálás vagyok, hogy ott lehetek, satöbbi.

Mosolygott.

Szóval dadogtam, és akkor még körül se néztem, pedig ott volt még Káté Gyuszi, és a KisBedák, aki mielőtt Káté Gyuszi a sz@rt is kiverte belőlem, bebandázsolta a kezem.

Mondtam, itt valami félreértés lesz, nincs erre szükség, megoldom én magamnak, de Öcsi bácsi jelezte, hogy ez így van, meg lesz, én meg pironkodva tűrtem a dolgot, és tényleg így lett, KisBedák minden sparring előtt bebandázsolta a kezem.
Egész nyáron.

A sparringokon szó szerint az életemért küzdöttem, a válogatott bunyósok ugyan vigyáztak rám, de néha nyilván betalálták, -hiába recsegte Öcsi bácsi, hogy ne bántsd a balettost-, és az nem túl kellemes ha egy válogatott bokszoló betalál.
De mindig visszamentem, ott zavartam a következő edzésen is.

Öcsi bácsi pedig a sarokban elnézően rázta a fejét, hogy ebből nem lesz címmeccs, de mindig türelmes volt, megadta a tiszteletet, -amit meg sem érdemeltem-, az instrukciókkal sem spórolt, talán látta, hogy bolond vagyok; szeretem a bunyót.

Most is szeretem, Öcsi bácsit is..

Isten nyugosztalja.

Köszönöm azt a nyarat, köszönöm azt a rengeteg jó bunyóst, akik neki köszönhetik, hogy azok lettek, akikké váltak.