Mielőtt még: nem nyavalygok, 2017 óta (vagy 16.. nem emlékszem már) van Facebook oldalam,
a kb 10 év alatt láttam már mindent, voltam már minden,
és mindennel is megfenyegettek, többször halálosan is, rendőrségre mondjuk egyszer sem mentem,
nem vagyok egy félős gyerek,
ezt inkább csak azért mutattam meg, mert számtalan ehhez hasonló komment jön a meglepett szektatagoktól, amiért még mindig itt vagyok,
még mindig dolgozom,
még mindig lélegzem, írok, posztolok.

És persze a tiszás influenszerek sem tudják feldolgozni a helyzetet.
A jelek szerint teljesen meg voltak róla győződve, hogy ha nyernek, mi eltűnünk.

Tibi atya amiamozgalomneve is napi két hisztirohamban fejezi ki emiatt a végtelen dühét.

(Az is megérne a misét, hogy ballib Idexről meg a 444-ről kitiltott arc, -igazságot Tóth Máténak- miért is, mennyiért is állt be a Bódis Kriszta és Nagy Ervin mögé, de mindegy.)

Fura ez, mert mi négyszer vertük őket ripityomra,
négyszer nyert kétharmaddal a jobboldal, de attól még másnap ugyanúgy dolgozott Pottyondi, Noár, VV Zsolti, a Partizán és a társaik.
Mondjuk sokszor elmondták, hogy vége, elunták, elköltöznek, abbahagyják.

De nyomták tovább.
Volt aki pénzért, volt aki meggyőződésből.

És 2010 előtt mi is nyomtuk.
Vagy nem mi, hanem a barátaink, az apáink.

Írtam már párszor, hogy édesapám a rendszerváltás utáni jobboldali sajtó alapítói között volt, és természetesen akkor is dolgozott, amikor vesztettek.

Jöttek a komcsi meg a libsik, mindent megtettek, hogy kivéreztessék az ellenzéki lapokat, kivonták az állami hirdetéseket, bojkottot vezettek be, olyan is volt, hogy azt hazudták, hogy drog van a Hír tv munkatársainál stb.

(Mondtam is mostanában egy barátomnak, hogy a Hír Tv is marad, ha Gyurcsányt túlélték, mindent túl fognak.)

De a jobboldali emberekkel nem tudtak mit kezdeni, nekik szükségük volt szellemi betevőre, médiára.
Úgyhogy dolgoztak tovább, persze éhbérért, a régiek emlékeznek; ilyenkor jött a zsíroskenyér korszak.
Étterembe ilyenkor nem jár az ember, moziba is ritkán, nyaralni is csak keveset, szerényen, apartman, főzés, hűtőtáska.

Nem tragédia.

Ja, és tudom, ezt is sokszor lepötyögtem, de nekem ez a hobbim.
Bármilyen furcsa is, de szeretem, régen is ingyen csináltam, munka mellett,
két próba között a szünetben,
előadás alatt az öltözőben,
otthon a pihenőnapomon.
Mert felcsesztek a jóemberkedő libsik álszent hazugságai, akik minket nácizva, gyűlölve, a honfoglalókat imádva-etetve szelfizgettek a Keletinél.

Erről az oldalról nem lesznek tartalmak törölve, ez az oldal megy tovább, munka mellett, ingyen is akár.

Szóval kedves szektatag, kedves tomboló tiszás influk, törődjetek bele; én/mi, itt maradunk.