Büszke vagyok magunkra, kiváló döntést hoztunk, amikor Trombival úgy döntöttünk, hogy elmenekülünk, és elhagyjuk a kontinenst.

Persze valamit valamiért, eléggé megterhelő reggelente a balettgyakorlat, mégha a mediterrán vidékeken nem is követelnek meg olyan sokat, mint a magyarországi fasiszta diktatúrában, de ugrálni azért már nem olyan könnyű ilyen öregen, és dagadtan.

Sebaj, valahogy kibírjuk, azért ez még mindig sokkal jobb, mint egy hideg cellában raboskodni, meg naphosszat vergődni.

Mi már innen Dél-Amerikából nézzük ezeket az Uraiújfaluról készített drónfelvételek, -még nem szóltam jólfizetatóninak, hogy vegyen le a levelezési listájáról- és tényleg valami egészen elképesztő mennyiségű ember jött össze.

Legalább negyvenen vannak.

Durva. Vége van.