Ez részint ugyebár súlyos általánosítás, amiről nekem a liberális értelmiség azt tanította, hogy annál csúnyább dolog nincs a világon.
Mert lehet embert ölni, lopni, csalni, hazudni, na de általánosítani?

Az a legsúlyosabb bűn.

Részint ez történik, amikor az ember be van szorulva a saját (esetünkben liberális) buborékjába, és a szűk (liberális) baráti köre, meg a (liberális) kollégái véleménye alapján határozza meg, hogy egy teljes országnak mi a véleménye a magyar népről.

(Persze nyilván nem lepődtem meg; ha csak a színházi világ szavazhatna még mindig létezne az SZDSZ, és minden négy évben kétharmaddal nyerne.)

A valóság pedig az, hogy az AFD vezet Németországban, -nyerni persze sosem fog, mert szélsőségesnek bélyegezték, karanténban zárták, titkosszolgálati megfigyelés alatt áll, valamint kitiltották a fősodoratú sajtóból- mert a németeknek állatira elegük van abból,
hogy iszonyatos a közbiztonság,
hogy éjszaka a nagyvárosok utcái életveszélyesek,
hogy az iskolában már többségben vannak a bevándorlók gyermeki, akik az őslakosok gyermekeit zaklatják,
hogy eltűntek az iskolákból a karácsonyi és Mikulás-ünnepségek, meg a disznóhús a menzákról,
hogy rekordokat döntenek a késes támadások,
hogy megváltozott, veszélyes hely lett Németország.
Hogy az országuk már nem “német” ország.
Hogy erről nem beszélhetnek, mert Gryllus művésznő (liberális) barátai azt csinálják velük, amit az AFD-vel.

Ja, és azok a németek, akikkel én beszélek, nem súlyos jobboldali őrültnek gondolnak, hanem irigyelnek, hogy nekem olyan miniszterelnököm van, aki 2015-ben ellent tudott állni a liberális nyomásnak, és nem engedte be azokat a migránsokat, akik tönkretették Németországot, és akiket Grillyus művésznő és barátai tárt karokkal, virágokkal, és transzparensekkel fogadtak, miközben minket náciztak.

És azért is irigyelnek, hogy én nem egy súlyos liberális őrültek által irányított országban élhetek.