Most, hogy szinte biztosan kijelenthető, hogy az a szerencsétlen Ötkertből eltűnt fiatal srác elment, továbbra is ájultan fogják ünnepelni a liberálisok Pogány Indulót, aki minden koncertjén megkérdi a 12-17 év körüli közönségét, hogy szívtatok ma rendesen?

Miután szegény srác valószínűleg szívott aznap rendesen valami sz@rt, másfél napig a városban rohangált, majd a Dunába ugrott?!

(Igen, tudom, ez még nem hivatalos, de el kell, hogy keserítselek; ez történt.)

A fene se tudja, -nyilván ő sem volt tisztában vele-, mit vett be, vagy mit szívott fel, hogy a milyen kemikáliákkal, mérgekkel ütötték fel, de a beszedte.
Rendesen.

Néhány sör, két rövid, a gátlások feloldódnak, és elmúlik a félsz az ismeretlentől, eltűnik az óvatosság, és a fiatal beveszi, felszívja.

Mert mi baj lehet?
Max leugrik egy hídról..

Vagy testi-lelki roncs lesz, mint Pogány Marci, vagy T. Dany.
Nem nagy ügy.

Aki látta a Pogány Indulóról készített dokut, azt is láthatta, milyen amikor valaki majd minden nap iszik, és szív.
rendesen..

A filmet több évig forgatták, vérfagyasztó volt nézni az utolsó részben bemutatott képsorokat;
Amikor egymás után játszották le, hogy milyen volt Marci, amikor elkezdődött a forgatás, és milyen lett néhány év múlva.

Sajnáltam és aggódtam érte.
Mert egy tehetséges művész.
Tehetséges, érzékeny, és sérülékeny alkotó.
Sérült is.
Rengeteget.

Alkohol és drogproblémák, függőségek, pszichés gondok, és a ketyegő sem ketyeg rendesen.

Liberális művészcsalád, óriási szabadság, támogató közeg, mindent lehet, nincsenek korlátok, szárnyaljon csak Marci.

És persze Pogány Marci szárnyal, alkot, sikerei vannak, csak miközben nézed a filmet, önkéntelenül azon kezdesz aggódni, túléli-e ezt a szárnyalást.
A nagy szabadságot.
Hogy minden nap rendesen szív.

Az Ötkertből eltűnt srác nem élte túl.

Biztosan ünnepelni kell, ha valaki a drogozást népszerűsítí?!