Félreértés ne essék; ezek kommunisták.
Akiknek mindig is fájt, ha valaki többre vitte, ha nagyobb lakása, üzlete, tehetsége, kocsija, szebb ruhája volt, mint nekik.
Ha volt valamije.

Úgyhogy elvették.

Ellopták, bedobták úgymond a közösbe.

De szép, ez a kastély.
Elvesszük.

De szép ez a nagypolgári lakás.
Elvesszük.

De szép ez az íróasztal.
Elvesszük.

De szép ez az óra.
Elvesszük.

Elvesszük, mert te biztosan loptad.
A néptől.
A dolgozó néptől.

Ne tévedjünk.
Az is pontosan így kezdődött.
Rámutattak valakire, és azt mondták rá, hogy burzsuj.
Hogy reakciós.
Hogy tolvaj.
A propagandájuk pedig terítette a hírt, habosította, hergelték a prolit.
Aki elhitte, hogy senkinek sem lehet drága órája, kastélya, nagypolgári lakása.

Mindent elvettek, uniformizáltak, maradt a szegénység, a szürkeség, a lustaság, a majd csak lesz valahogy.
Néha áru is volt a boltban.

Karácsonykor még narancs, meg banán is.

Akinek pedig nem tetszett a rendszer, a terror, a szegénység, a szürkeség, a lustaság, azt megölték,
megkínozták, bezárták.
Diktatúra volt.

Mert a kommunizmus csak diktatúrában tud működni.

Hajdú Péter egy üzletember, nem közszolga, nem állami alkalmazott.
Saját tartalmat gyárt, azt értékesíti a YouTube-on.
Ellene hergelni, azért mert sikeres, nettó kommunista tempó.
Hadházy, Telex, 444,
aljadék komcsik vagytok.