Megnéztem a FankaDelivel készített interjút.

Érdekes ez, mert halmozottan érintett vagyok a problémával kapcsolatban, amiről Fanka beszél.
Már amennyiben nem egy, hanem két kamaszfiam is van.
Ráadásul ikrek.
Gyengébbek kedvéért ugyebár egyidősek.
És természetesen ők is az újgenerációs hip-hop előadókat hallgatják.
Jelzem 12 éves kortól kb 18-ig kb. mindenki őket hallgatja.

Erkölcsrendészt nem szeretnék játszani, úgyhogy a művekben megjelenő, a hölgyek különböző módon való félszedésével illetve kidobásával, úgymond tárgyiasításával (ne legyünk már agyonérzékenyített libsik, könyörgöm) nem annyira foglalkoznék.

Hogy is mondjam; jómagam is
Ganxta és Dopeman úr szövegein nőttem fel, (Ganxsta Zolee Tehet Mindenről)
szerintem BSW-ék dalai jólnevelt, jólfésült ministránsfiúk által előadott zsoltárok a két előadó alkotásaihoz képest.

Úgyhogy ebben a kérdésben nagyon nem értek egyet Fankával.
Ráadásul az az érzésem, hogy az ilyen nóták általában dacból, (szerelmi)fájdalomból, haragból születnek, mert valami kis “gádzsi” nagyon csúnyán megszivatta emberünket; a lány fogta a szívét, egy gyors ám határozott mozdulattal kitépte, kicsit labdázott vele, majd darabjaira tépte, megtaposta, végül le is köpte.
És ez bizony különböző népi megfigyelések szerint meglehetősen fájni szokott.

Majd írt egy dacos, jól vagyok, lesz@rom, minden nő k..va típusú nótát.

Ettől még nem lett egy nőbántalmazó szociopata, btw gondolom fél év múlva jött egy másik démon, akinek saját maga tépte ki a saját szívét, azt ünnepélyesen, egy szép tálcán át is nyújtotta a “gádzsinak”, hogy aztán a lábai elé heveredjen.

Mert ilyen szerelem.

Pogány induló:
Na, itt van a nagyobb probléma.
Azért beszélek róla, mert kora legtehetségesebb zenésze, szövegírója.
Egy költő, egy nagyon, nagyon jó költő.
Verseket ír.

Nagyon jó verseket ír, minden rím, minden szókép, szótag a helyén van, teljesen más kávéház, mint a vakkantgató trapp-előadók.

És a zenéket is időnként úgy elkapja, hogy az ember hetekig nem tud mást hallgatni.

A Cseh Tamás alapját felhasználó “Úgy Hiszem” szerintem az elmúlt tíz év legjobb száma.

Hegedült, színitanodába járt, színdarabokban játszott,
édesanyja zongoratanár.
Valószínűleg ettől, ezektől zseni.
Mert szerintem az.
(Ganxta Zoli, csak mondom.)

De!

És most jön a de.

És akkor ezen a ponton idézhetnénk a Trónok harcát, ahol a következő roppant fontos mondat hangzott el;
“minden ami de előtt hangzott el, az igazából lényegtelen. “
(Vagy valami ilyesmi)

Mert végső soron Szirmai Marcell a dalai jelentős részében (az Úgy Hiszemben is) a kábítószereket népszerűsíti.
És koncertjein is.
Mostanában kivétel nélkül az összesen.
Ahol zömében 12-16 éves gyerekek vannak.
Aki rajonganak érte, akik csüngnek a szavain.
És akik mindenben hasonlítani akarnak rá.
Miközben ő is tudja, hogy “túltolta”, hogy nem jó cuccozni, hogy káros, hogy életveszélyes.
Megénekelte, elmondta interjúkban.
Volt, hogy a mentő vitte el.

De mégis nyomja a hülyeséget.

Nézzétek meg a Kopasz barátom által készített interjút a Patriótán, és írjátok meg kommentben ti mit gondoltok a beszélgetésről, vagy Pogány indulóról.