Magdeburg,
aztán München,
most pedig Mannheim.

A módszer ugyanaz.
A hatóságok pedig ugyanúgy tehetetlenek.
Képtelenek megelőzni a tragédiát.
A terrortámadások megtörténnek.
A migrációs hátterű elkövetők autóba ülnek, majd találomra egy nagyobb tömegbe hajtanak.

Ma 900 méteren keresztül gázolt valaki.
Persze most még nem tudjuk ki volt, mi volt, milyen származású.
Még az is lehet, hogy született német. Kicsi rá az esély, de benne van.
A minta mindenesetre gyanús. Nagyon gyanús.

900 méter..

Megint emberek haltak meg.
Lassan kéthetente ölnek ártatlan embereket.
Nőket, gyerekeket.
A szolgálatok, a hatóságok pedig semmit nem tudnak tenni.

Emlékeztek az első terrortámadásokra?
És arra, milyen bátran írták ki a liberálisok, hogy nem félnek?
#nemfélünk
Manapság már nem nem posztolnak hasonlókat.
Talán mert mégiscsak félnek?
Én már akkor sem értettem, ezt a nyilvánvalóan hamis álhősieskedést.
Mert én sok mindentől nem félek, de a gyáva, aljas, a semmiből támadó terroristáktól nagyon.

Amikor nem tudod melyik autó fog a forgalomból kivágódni, és neked csapódni.
Leszakítani a lábad, elvenni az életed, vagy a szeretteidet.
Esetleg ránt valaki kést egy forgalmas utcán, és kezd el válogatás nélkül járókelőket szurkálni.
Erre nem lehet felkészülni.
Ettől nem lehet nem félni.

Legutóbb Rómában nyaraltam a feleségemmel és a két fiammal, de a forgalmas helyeken, vagy a hírhedt Termini pályaudvar közelében nem voltam nyugodt, gyorsabban vert a szívem.
A fiaim már lassan akkorák, mint én, én sem vagyok épp csöpp, a magam 190 centijével, és majd 110 kilójával, de gyáva terroristák támadására nem lehet felkészülni.
És ilyenkor a feszülten figyelő, gépfegyveres, golyóálló mellényt viselő katonák látványa sem nyugtatja meg az ember.
A veszély ott van a levegőben.
Nem lehet nem félni.
Elegem van ebből a félelemből!
Elég volt!