Foglaljuk akkor gyorsan össze, hogy mi történt a Tisza kongresszusán!

-Először is kínzással felérően hosszú volt, reggel tíz óta ültettek a fanatikusokat, -Magyar Péter beszéde pedig 16:00 után kezdődött, és rövid sem volt, viszont cserébe állati uncsira sikerült,- nem lettem volna a helyükbe.

-Látszott is az elgyötörtség és a fáradtság az arcukon, folyamatosan szállingóztak is kifele, gondolom kicsit felfrissülni, meg különböző biológiai szükségleteiket kielégíteni.

-Tarr Zoltán állati kellemetlen volt, kb. olyan benyomást keltett, mint egy bemindenezett tévés hittérítő, sok volt, iszonyú sok, borzasztóan sok.

-Egy ponton annyira önmaga hatása alá került, hogy elfeledkezve magáról, váratlanul őszinteségi rohamot kapott.
Kijelentette, hogy nem ők írjak a programjukat.
Az egy dolog, a Tisza logója teljesen eltörpult Manfréd Wéber pártlogója mellett, de azért az tényleg durva, hogy kerek perec kijelentik, hogy nem ők írják a programot.
De akkor halljuk; ki írja?
Akik az esemény szponzoralták?
A Néppárt és Weber?
Naná.

-Viccelődni is próbált, kevés sikerrel, a hallgatóság meg sem mukkant, el sem mosolyodott, inkább kényszeredetten fészkelődtek az emberek.
Radnai Márk biztosan sok munkát tett a produkcióba, de egy rossz előadóba kár bármilyen instrukció.

-A kerekasztal-beszélgetések is unalmasak, és amatőrök voltak, de cserébe a résztvevők elmondhatták, milyen rémületesen tehetségesek, szorgalmasak, és kivételes munkabírással rendelkeznek.

-Mindezeket óriási, tolakodó EPP pártlogók alatt; Manfred Weber láthatólag úgy gondolja, hogy háború, ukrán és migrációpárti álláspontja plusz pontokat jelent Magyarországon.
Nem jelent.
Mindegy, a szponzoráció mindenesetre megtörtént.

-Mindenki szépen eldöntheti, hogy Magyar úr kinek a zsoldjában áll.