Elhunyt Nagy Ervin..
Kevesen tudják, de ő volt az első aki segített.
Hogy írjak, hogy pénzt keressek, hogy ételt tudjak venni.
Hogy éljek.
És ő most meghalt..
2017-et írunk, az Operából, úgy éreztem el kell menjek.
Valami megváltozott ott.
Eltűnt.
Nekem sem volt maradásom.
A kereskedelmi tévés tervek sem jöttek össze, persze ígéretek voltak, de abból nem lehet kenyeret venni.
Gyakorlatilag nem volt bevételem.
Aztán megtaláltuk egymást Ervinnel, aki a találkozónk előtt már olvasta néhány írásomat a Facebookon, és a Mandineren.
Azt mondta csináljuk.
Kedves, mosolygós, pozitív ember volt.
Segítőkész.
Segített.
Akkoriban a Polgár portál főszerkesztője volt, én pedig onnantól kezdve nem a Facebookra raktam ki az írásaimat, hanem neki küldtem.
Nem tudott sokat fizetni, 50 ezer forintot kaptam egy hónapra, de jó iskola volt, elkezdhettem megtanulni a szakmát.
Gyakoroltam, figyeltem, olvastam, írtam.
Aztán jött a 888, a Magyar Nemzet, a Keménymag, Figyelő. Főhős. Szabadfogás, stb.
De sosem felejtettem el, hogy ha ő nincs, ezek a munkák sem lettek volna.
Mindig örömmel üdvözöltük, megöleltük egymást, ha találkoztunk.
És majdnem mindig elmondtam, mennyit köszönhetek neki.
Hiányozni fogsz barátom, nyugodj békében!