Mint a színházhoz egy nyúlfarknyit értő ex-művész szeretném kijelenteni, hogy természetesen nem értek egyet azzal a badarsággal, hogy a színésznek ismernie kell a díszletet.

A díszletet nyilvánvalóan nem kell ismernie, a jó művész ugyanis onnan ismerszik meg, hogy minden próba előtt gondosan igyekszik elfelejteni melyik járáson érkezik, illetve távozik, hol van a zenekari árok, hol közlekednek a kollégáik, hol állnak, hol ülnek, hol táncolnak, hol énekelnek, hol és mit szavalnak, mi a végszavuk; milyen a díszlet.

Vagy azt, milyen instrukciót kapott a rendezőtől, a koreográfustól, az asszisztensektől, és a balettmesterektől, és arra is mindig nagy gondosságot fordít, hogy ne tanulja meg a saját szövegét, illetve az adott koreográfiát.

A jó művész elsősorban a hatalommal kritikus, kivéve, ha fővárosi vagy baloldali fenntartású intézmény alkalmazottja, ilyenkor a pénzt folyósító hatalmast sosem kritizálja, inkább szelfizik vele, kampányol neki, felkonferálja, szaval neki, és szerelmes kommentekkel látja el az oldalát.

A jó művész természetesen liberális, és a díszletet ugyan nem jegyzi meg, -minek is, azt csak fasiszta kollaboránsok csinálják- de a telexes újságíró számát fejből tudja, nem is rest felhívni, hogy gratuláljon neki az újabb kiváló, bátor, és kritikus cikkért, amit amúgy szintén megjegyzett, vitákban gyakran használja is az írás érveit.

A telexes nem hálátlan, megírja, hogy a jó művész jó művész, tehetséges, nem egy homofób, fasiszta kollaboráns, az új bemutatóját is megtekinti, lejegyzi, hogy a mű szenzációs volt, és bár látta az igyekezet, ahogy azt is, hogy az alkotás igyekszik reflektálni egy adott társadalmi problémára -értsd Orbán egy homofób fasiszta- de több bátorságot várt volna el az alkotóktól, mondjuk egy sokkal egyértelműbb jelképrendszert; azaz a darabban Orbán, Rogán,és Mészáros felismerhetőbb legyen.
Nem baj, a lényeg, hogy jó az irány, majd legközelebb.

A jó művész ezután még sok helyen megismétli, hogy a jó művésznek nem kell ismerni a díszletet, azt is öntudatosan kijelenti, hogy az ő szüleit a kommunizmusban bizony darutollas csendőrök vitték el, amire a hálás telexes nem szisszen fel, nem teszi helyre, nem jön elő a kritikus énje.
Újmúlt van tehát, aki nem tudná; az ötvenes években immáron nem a komcsik, hanem a fasiszta darutollas csendőrök vitték el az embereket.

És jó művésznek a díszletet sem kell ismernie..