Petike tegnap pont olyan volt, mint az a kutya, amelyik a kerítése mögött vicsorogva, habzó szájjal, fülsüketítő módon szokott őrjöngve ugatni, hogy aztán, amikor véletlenül kint találja magát, és ott áll a rivális kannal szemben, icipicivé válljon, majd fülét-farkát behúzva, gyáván és remegve visszasompolyogjon a saját kis biztonságos területére.

Pszicho úr a vita előtt még rekedt hangon, üvöltözve fenyegetőzött, morgott, vicsorgott, prüszkölt, meg persze szavalt, üzengetett, és diadalittasan ünnepeltette magát.

A meccs előtt.
Az sosem jó ómen.

A vitán meg ijedt nyusziként pislogott, meg dadogott, bakizott is jó sokat.
Tele lett a gatya, na.

Ami nem csoda, mert kb. annyi tudással rendelkezik, mint egy átlag 444-es kommentelő.

Ha nem a sajátjai előtt ordibálhat a templomból kijövő hívekkel, akkor azonnal lehull a a lepel, elmúlik a varázslat, kiderül, hogy egy besz@ri, egy kókler, egy vamzer, egy közepes
képességekkel rendelkező dilettáns, egy műkedvelő; az, hogy meztelen lesz a király.
Iszonyú nagy égés volt ez, Peti.