Egy bántalmazó hübrisz élő szobra

Nézem ezt a képet.

Nézem, ahogy Magyar Péter tartja a kezében az övcsatot, mint valami harcos a dárdát. Ez az én fegyverem - üzeni a kép.

És tudjuk, hogy mit csinált az övvel. Lehet, pont ezzel. Varga Judit elmondta, hozzávágta. És ő ezt emeli magasba. Mutatja, szinte kérkedik vele Magyar Péter.

Nézem ezt a képet. Hangja ugyan nincs, de ordít a fotó: nem fogok bocsánatot kérni. NEM FOGOK BOCSÁNATOT KÉRNI. NEM FOGOK.

Milyen ember csinál ilyet? És vajon idézőjelbe kell-e raknom bármelyik főnevet az előző mondatomból?

És ennek a gőgös hübrisz-szobornak írtok ti, balosok, mindennap megszámlálhatatlan mennyiségű, szerelmes levélnek is beillő cikket.

Ha tippelnem kéne, ez a fotó már bekeretezve ott lóg minden balos szerkesztőség falán. Talán néhány dollárbalos újságíró még meg is simította, lágyan, szeretetteljesen a képet.

Nézem ezt a képet. És felteszem a kérdést: ez rendben van? Ez így tényleg oké?