Mi a baj azzal, ha Gálvölgyi János a Nemzet Színésze lehet?
Szerintem? Semmi.
Abban az országban, ahol egy volt pufajkásból, egy alkoholista szovjet tolmácsból miniszterelnök lehetett?
Ahol egy volt szt-tisztből is kormányfő lehetett?
Ahol egy KISZ KB-s privatizációs rablót még ma is jó szakembernek nevezhetnek az öreg MDF-esek?
Ahol egy volt ÁVH-ezredes '90 után egy ügyvédi irodában dolgozhatott, és senki sem verte gyomorszájon?
Ahol az egyik társa egy másik volt ÁVH-s főtiszt volt, akinek fia az „MDF embereként” az igazságtétel területén dolgozott?
Ahol Dés László vagy Gerendás Péter vagy Koncz Zsuzsa úgy politizál, hogy kommunista családi kapcsolataik miatt inkább hallgatniuk kellene?
Ahol egy volt munkásőr, az ÁVH-s Komlós János mikroszkópos mindenese a rendszerváltoztatás idején hirtelen „hívővé” változott, majd a Mazsihisz vezetője lehetett, hogy később Lázár tanácsadójaként tündököljön?
Ahol egy börtönre ítélt „bankár” szintén a Mazsihisz fontos embere lehetett?
Ahol nagy magyarként menetelhetnek volt BM-esek, munkásőrök, a foxi-maxi egykori hallgatói?
Ahol olyan emberek lehetnek „színházi írók”, akik korábban szétlopták az országot?
Ahol egy Gyárfás Tamás lehetett az úszószövetség elnöke?
Ahol egy egész újságíró-sereg védte anno a nemi erőszakba „keveredett” úszóedzőt, meg a perverz „Kicsi bácsit”, és furcsán néztek rád, ha nem röhögtél a bugyiba nyúlkáláson?
Ahol egy Aczél Endre nem a múltjába bukott bele, hanem azért, mert sértő áldozathibáztatást művelt?
Ahol Potyondi Edinák és Puzsér Róbertek véleményvezérek lehetnek?
Ahol pufi-mellényekben és kikötőbérletekben mérik a siker árát?
Ahol „hős” lehet abból, aki előtte milliós állásokban és drága jachtokban üldögélt?
Ahol ezernyi volt ÁVH-st, szt-tisztet, ügynököt, pártitkárt kellett figyelnünk és hallgatnunk a sajtóban több évtizedig?
Ahol egyetlen volt munkásőrt, '57-es megtorlót, '47-es gazembert, egyáltalán senkit nem sikerült felelősségre vonni?
Ahol egy amerikai pénzből fizetett, nyilvánvalóan CIA-s portált tízezrek olvasnak?
Ahol rendben van, ha a nagy „oknyomozó riporter” nagyjából az amerikai nagykövetségtől kapja a leleplező anyagait, nem mellesleg egy volt állambiztonsági tiszt gyermeke?
Ahol nem lehet kritikusnak lenni, mert a kritikát már árulásnak vélik?
Ahol egy Frei Tamás vezetheti az eladási listákat?
Ahol ez a Frei már lazán belemotyogatja a mikrofonba, hogy a rendszerváltás után azonnal megkeresték az amerikaiak?
Ahol tízezrek néznek egy botrányt botrányra halmozó, nárcisztikus, pöffeszkedő, alulművelt Havast vagy Jusztot?
Ahol Bayerrel az a baj, hogy nyilas volt a nagyapja, és nem a cikkeinek hangvétele, a botrányos ügyei?
Ahol azt sem tudják már, hogy ki volt Somlay Artúr, aki megfizette a legmagasabb árat helyettünk, életét adta azért, hogy a rákosista mocsok ellen tiltakozzon?
Ahol tömegek nézik a valóságsókat, százezren gondolják, hogy a mindenen káromkodó, „ősproli” Mucsi Zoltán vicces, és nem tragikus, hogy lassan elfelejti, milyen is színésznek lenni, mert beleragadt a közpénzes Jancsó-szerepekbe?
Ahol családok vesznek össze azon, hogy az egyik erre, a másik arra szavaz, és ez vagy az, miért lesz ettől áruló?
Ahol teljesen legitim azt gondolni, hogy egy Fidesz-szavazó bűnöző, egy DK-s meg biztosan agyhalott?
Ahol egy Heti hetest tömegek néztek, és a tömeg nagy részének fel sem tűnt, hogy éppen manipulálják?
Ahol végül egy szimpatikus Hajóst is felfaltak a disznók?
Ahol alig-alig vette észre valaki, hogy Gálvölgyi ugyannak a bolsevik, posztbolsevik, mérgező humornak a képviselője, amit előtte Komlós, Hofi, Sas Józsi, meg a többiek toltak a képünkbe?
Ahol fizetett forradalmárokat és világmegváltókat ünnepel a tömeg?
Ahol senkit sem érdekel, ha egy szélsőbaloldali figurát egészen konkrétan Amerikából kiképezve visszaküldenek?
Ahol egy Varjú, egy Gréczy simán politikus maradhat?
Ahol az árokásók és mikrofonállványok hangoskodnak, és a kritikus szellemeket, az önállóbb embereket szépen a háttérbe szorítják?
Ahol szinte senki sem tudja már, hogy ki volt Pákh Tibor, Csengey Dénes vagy Krassó György?

Nos, barátaim és ellenségeim, ebben az országban simán lehet Gálvölgyi János a Nemzet Színésze. Én (ha már muszáj „baloldalit” választani, és a csapatösszeállításból nyilvánvaló, hogy igen) persze inkább Kulka Jánost javasolnám. Fényévekkel jobb színész Gálvölgyinél, aki valaha, tényleg valaha remek komikusként indult. Kulka a betegsége után sajnos valószínűleg már sohasem lesz teljesen önmaga. Gálvölgyi pedig egy megöregedett, valaha tehetségesnek indult meglehetősen gonosz embernek tűnő bohóc.

De ebben az országban talán az az igaz, a fájóan igaz, ha ő lesz a Nemzet Színésze. Értitek. Gálvölgyi. A nemzeté. Vajon mennyit gúnyolódott csak ezen a kifejezésen? Nekünk nem Mohács, hanem Gálvölgyi kell...