Vallomás!

Köszi Azahriah! Köszi Influenszerek!

Egy kis előzmény.
Az elmúlt 28 évben a drága feleségemmel három (ma már fiatal felnőtté vált) gyermeket neveltünk fel és bocsátottuk őket az önálló életük útjára! Igyekeztünk őket a legnagyobb békében, szeretetben felnevelni, taníttattuk, óvtuk, szerettük (szeretjük) őket, vigyáztunk rájuk! A mindenkori lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk számukra biztosítani a boldog, gondtalan gyermekkort és megtanítani nekik azokat a dolgokat, amelyeket mi elengedhetetlenül fontosnak tartunk az életben. Olyanokat, mint szeretet, becsület, korrektség, őszinteség, alázat, tisztelet, szorgalom..stb. Csupa-csupa (mostanság) idéjet múlt, régimódi tulajdonság, ami ma már sok embernek nem jelent semmit. Gyermekeink egyetemet végeztek (végeznek), nyelvvizsgákat szereztek, egészséges életszemlélettel rendelkező, becsületes és (véleményem szerint) nagyon értékes emberekké váltak! Boldogan élik a fiatalok, dolgozó-tanuló-bulizó-szerelmes-ismerkedős-sportolós kis életüket és már szinte önállóan haladnak az élet dimbes-dombos ösvényén.
Tehát bátran elmondhatom, hogy sikerült remek és értékes emberekké válniuk!
Bár mint látszik, nagyon elfogult vagyok gyermek kérdésben, van azonban valami, amit nem tudok nem szóvá tenni!

Néztem este a közvetítést a Hősök terén zajló rendezvényről és azt gondoltam, hogy mennyire jó dolog is az, ha sokezer fiatal beáll a gyermekvédelem ügye mögé és ilyen- olyan nyomást helyeznek a kormányzatra, hogy még szigorúbban lépjenek fel a gyermekekkel szemben elkövetett gyalázatos tettek elkövetőivel szemben.
Nagyon figyeltem az elhangzott beszédeket, mert kíváncsi voltam a tényleges mondanivalóra!
Tettem mindezt azért, mert több részében is érintett vagyok a témának.

Egyrészről, mint szülő, másrészről mint örökbe fogadott állami gondozott, harmadrészt mint gyermekként szexuálisan bántalmazott áldozat.

A szó hagyományos értelmében, nem "rendes családban" nőttem fel.
Nyolc-kilenc éves koromban a szüleink elváltak, az édesapám lemondott rólam és az akkor öt éves öcsémről, mert ő egy új családot választott magának, így a bíróság az édesanyámnak ítélt minket.
Édesanyánk sajnos gyenge karakteréből fakadóan nem tudta ellátni a gyermekneveléssel járó terheket és a kilátástalanság miatt az italba menekült, később ez is okozta a végzetét.
A fentiek alapján nem maradt más lehetőség az elhelyezésünkre 1984-ben, mint az állami gondozás. Szerencsére ez az időszak nem tartott sokáig, csak néhány hónapig, mert a nagyszüleink amikor megtudták, hogy a gyámhivatal elvett minket az édesanyánktól, akkor közbeléptek és addig járták a hivatalokat, amíg hivatalosan gyámság alá nem tudtak venni bennünket az öcsémmel!
Azonban ez a rövid ideig tartó időszak is elég volt ahhoz, hogy a saját bőrömön megtapasztaljam azt, hogy milyen érzés áldozatnak lenni.

Én megéltem a zaklatást a valóságban, ezért a gyermekvédelem témában az átlagnál érzékenyebbnek tartom magam.
1984-ben az állami gondozottak között zaklattak először szexuálisan, mint "új húst",azonban ezek a zaklatók nem a nevelők, hanem az idősebb fiúk voltak.
Nem részletezem, hogy melyik náció tagjai ők, elég az hozzá, hogy a falkaszellem és a fiatalkori (az enyémnél erősebb testalkatuk), nagyon könnyen a végletekig, azaz a tényleges közösülésig juttathatta volna a cselekményt, ami végülis azért nem történt meg, mert minden erőmmel és hangommal tiltakoztam, sikítoztam, rúgkapáltam küzdöttem ellenük, ők pedig mindenáron igyekeztek levetkőztetni, fogdostak, megpróbáltak a fenekemhez nyúlni. Istennek hála, hogy a nagy zajra bejött a hálóterembe az éjszakai felügyelő nevelő, aki rendet rakott közöttünk, engem átvitt egy másik szobába aludni, miközben az engem zaklató fiúk azt mutogatták, hogy el lesz vágva a torkom.
Ezt a fenyegetésüket szerencsére nem tudták beváltani, mert a közösség egyik legerősebb tagja megkedvelt és kvázi a védelmébe vett, azaz nem hagyta, hogy bántsanak.

A második zaklatásom pedig már 16 éves koromban történt, amikor mint fiatal sportolót próbált meg szexuálisan "felnőtté" tenni az egyik edzőnk, mindezt úgy, hogy a felesége és a gyerekei tőlünk 20 méterre feküdtek a Dagály strandon, Béla bácsi az öltözőkabinba utánam jött és elkezdett simogatni azt kérve, hogy ha én nem is akarok tőle semmit, legalább ő hagy "csinálja" nekem, mert annyira szép izmos a testem.
Én persze pánikszerűen próbáltam kijutni a kabinból, amit ő gondosan bezárt a riglivel! Némi dulakodás és üvöltözés után sikerült csak kimenekülnöm a kabinból, így ennél messzebb nem sikerült jutnia ennek az alja embernek, de nem kívánom senkinek egyik élethelyzetet sem.
Később, amikor erről beszéltem a nagyszüleimnek és ők panaszt tettek, akkor a dolog vége az lett, hogy a Béla bácsi egy nagyon rendes elvtárs, különben is ő valakinek a valakije, ezért nem tanácsos őt ilyesmivel vádolni.
A nagymamámnak egyenesen azt mondták négyszemközt, hogy jobban jár, ha nem forszírozza a dolgot, mert még neki is baja lehet belőle, ha "alaptalanul" megvádol egy ilyen köztiszteletnek örvendő "neves" edzőt!

Ezt csak azért írtam le ilyen részletesen, mert jelezni szerettem volna, hogy azokat a dolgokat, amelyeket tegnap a beszédekben mondtak, azokat én a valóságban átéltem és "megszenvedtem"!

Mindezek ismeretében az influenszerek indittatását még csak-csak megértem, bár roppant mód álságossá teszi a dolgot, hogy azok aggódnak a gyermekek "érdekében", akik azonos neműekkel élnek párkapcsolatban, akik gyermektelen LMBTQ aktivistaként vonultak a PRIDE-on, akik az óvodákba és az iskolákba akarják bevinni a transzneműséget, fennen hirdetve a nemi sokszínűséget és a szexuális elfogadás fontosságát, akik obszcén videókban taglalják az ország történései. Mivel azonban a témát nagyon fontosnak érzem, ezeken a dolgokon nem esik nehezemre felülemelkedni.

Van azonban valami, amit nem tudok elfogadni.
Az ellenzéki politikusokat.
Jellemtelen és aljas dolognak tartom, hogy a rendezvényre rátelepedtek azok az ellenzéki politikusok is, akik folyamatosan támadták a kormányt a gyermekvédelmi törvény kapcsán, akik Brüsszelben kötelezettségszegési indítványt tettek Magyarország ellen a törvény miatt, akik asszisztensének számítógépén több tízezer pedofil fotót foglalt le a rendőrség.!
Persze megértem, hogy a saját népszerűtlenségük mellett nagyon jól jön egy "civilek" által összecsődített soktízezres tüntetésen fotózkodniuk, azt sugallva a követőiknek, hogy ehhez nekik bármi közük is van.
A magam részéről erre csak azt tudom mondani, hogy szégyelljék magukat azért, hogy még egy ilyen nemes ügyért zajló tüntetést is sikeresen össze tudtak piszkolni a jelenlétükkel!