Az USA-t gazdastestként használó transzancionális tőkés elit eredeti terve az volt, hogy átmenti a hegemóniáját biztosító nemzetközi intézményeket és ezzel együtt a még 19. századi viszonyokból itt maradt burzsoá-kapitalizmust az új információs- és ipari technológiák által meghatározott világkorszakba. Ezt a törekvést foglalta össze a WEF "Great Reset" programja.

Mivel nyilvánvalóvá vált, hogy ez esélytelen, ezért a transzancionális tőkés elit most pánikban van.

A globalisták egyik frakciója a rövidtávú túlélésre játszik, a másik (a teljesen szociopatákból álló frakció) viszont kamikáze-üzemmódban van. Ennek megnyilvánulása a "felperzselt föld" taktikájának alkalmazása a világpolitikában (diplomácia helyet kizárólag színes forradalmak, szankciók, szabotázsok és háborúk).

Mindezek következtében a világ 85%-a mostanra teljesen hátat fordított a világ 15%-át jelentő amerikanizált Nyugatnak. Így a transzancionális monopoltőkés elitnek égető szüksége lenne a saját társadalmainak konszolidárására, hogy valameddig folytatható legyen a világ többi része ellen vívott teljes spektrumú geopolitikai háború.

A nyugati elit ajánlata ugyanakkor enyhén szólva sem vonzó még az euroatlanti társadalom számára sem. Másik ajánlattal a nyugati elit nem hajlandó előállni, hanem inkább hadat üzen a saját társadalmainak is. Ennek megnyilvánulása többek között a kulturális imperializmus belföldi alkalmazása, amit "woke" néven ismerünk.

Így tehát az USA-t gazdatestként használó szupertranszancionált monopoltőkés elit _nem_ fog lemondani a saját társadalmát szétziláló bevándorlás-politikáról (sem). Ezek megszűntetése ugyanis a helyi amerikai (nyugati) társadalom konszolidálódását segítené elő, ami egyenesen vezetne a transzancionális elit politikai hatalmának és társadalmi státuszának elvesztéséhez. Így tehát a belső destabilizációra irányuló hadviselés fennmarad. Középtávon viszont éppen a bevándorlás- (és az egyéb woke) politikák vezetnek az USA (és a Nyugat) állam- és társadalomszerkezetének felbomlásához.

Az Egyesült Államok (és a Nyugat) tehát stratégiai csapdában van a létviszonyainak minden vonatkozásban.

Amerika (és a Nyugat) vezető szerepét a világban már semmilyen "belső megújulás" nem lesz képes megőrizni. Sem a szuverenista-jobboldal által remélt bonapartista fordulat, sem pedig az "antikapitalisták" által szorgalmazott "szocialista társadalmi forradalom" nem fogja a nyugati civilizáció elmúlt félezer évben elért státuszát biztosítani többé.

A legtöbb, amit az amerikai (és nyugati) társadalom remélhet mindössze annyi, hogy egy hosszabb polgárháborús időszak után majd _mellérendelő_ szerepben megtalálja helyét a poszt-imperialista többpólusú világban, a civilizációk egyikeként, mint az Afroeurázsiai szuperkontinens földrajzi perifériája.