A influprostik világa hamis, nem létezik, a való világban nincs.
Nem is lehet, hiszen az emberek élete alapvetően nem abból áll, hogy reggel szponzortermékekkel mosnak fogat, tusolnak, hajat mosnak, fogselymeznek, hidratálják a bőrüket, és törlik ki a seggüket, és az egészet felveszik, később pedig vásárolgatnak, taliznak a serpáikkal, esznek, megnézik az aktuális mozit, majd este elmennek egy partiba.
De előtte persze levideózzák az outfittjük, a szettjük összeválogatását.
Végül az egészet amolyan ADHD-s recept alapján összevágatják, majd őrült tempóban narrálják, és végül kiteszik a két, max három perces anyagot a TikTok csatornájukra.
De egy normális ember esetében az sem tipikus, hogy becsomagol a Louis Vitton bőröndjébe majd bizniszosztályon elrepül a világ távoli pontjaira, miközben termékek tucatjait hordja, eszi vagy keni magára, miközben jó pénzért hazudozik róluk.
Az ugye egy dolog, hogy a párperces affektálva, hunglis nyelven előadott reklámcunamik iszonyat irritálóak, de a kölykök, akik nézik ezeket az élő hirdetőoszlopokat elhiszik, hogy ilyen a való világ
Ezt az életet akarják élni, ilyenek akarnak lenni.
Akarják a luxust, az utazásokat, a táskákat, a cipőket, a parfümöket, dolgozni viszont a legkevésbé sem szeretnének.
Prostik akarnak ők is lenni, megvehető kibérelhető k@rvák, aki a lelküket és az anyjukat is eladják egy kis pénzért.