Búcsú Csala Tibortól (1966-2023)

“A Teremtő mintha kivételesen vasból gyúrt volna össze, s úgy lehelt beléd táncos lelket…
A vas ereje, a vas szilárdsága, s a vas hajlékonysága, a vas iparművészeti alapanyaga jellemezte életed, hivatásod és világlátásod!
Hegesztő szakemberként, szakképzőiskolai oktatóként az egyik kezedben az elektróda izzott, a másik kezed műszaki rajzot készített, s a szíved felett irón hegye mutatott: Mester vagy! S ahol van mester, ott van tanítvány, s van munkatárs is!

Búcsúznak a tanítványaid, búcsúzunk mi, a kollégáid is!

A hagyományőrzés, a hagyományaink megélése, a magyar gasztronómia, a magyar népitánc, a jó foci, a jó magyar bor, a jó magyar család, a jó magyar közügy…elmondtad, eltáncoltad, megmutattad, s tettél a szebb világért: két kézzel, tollal, munkavédelmi bakanccsal és ünnepi rámás csizmával!

Tegnap kitáncoltál a halandó, földi világunkból.
Új, mennyei színpadon, új iskolai tanműhelyben találod most magad, s onnan látod a hűséges és hálás közösséged: ők visszanéznek rád…a sírástól megfáradt szeretteid, s a fájdalmas ürességet érző tanítványaid és munkatársaid!”

Tibor, Isten Veled!

Katus Károly kollégánk szavaival búcsúzunk az iskolánk minden dolgozója nevében.