Egy 17 éves Z-generációs lány írása, ami reményt ad a magyarságnak.

“Z generációs vagyok.
Magyarországon élek.
Szeretem Magyarországot és szeretek itt élni. Szeretek és továbbra is szeretnék egy konzervatív, keresztény országban élni. Nekem nincs külföldön élési szándékom és én nem kívánok a lediplomázásom után egyből “lelécelni”.
Gondolkodó fiatal vagyok.
Gondolkodó ember vagyok.
Én is látok, hallok, tapasztalok, értékelek, mérlegelek.

És sajnos be kell látnom, a dolgom és a küldetésem egyre nehezebb. Olykor kisebbségben érzem magam.

Éppen ezért:

Ha a helyzet megkívánja, merek szembeszállni a saját generációmmal.
Ha szükséges, merek véleményt nyilvánítani.
Merem hallatni a hangom.
Nem fogom magam kényelmetlenül érezni.
Nem fogom magam kellemetlenül érezni azért, mert ezt a pólót viselem.
Nem fogom magam rosszul érezni azért, mert az idő teltével igenis tudatosan törekszem olyan emberekkel körülvenni magam, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én.
Nem engedek a nyomásnak, nem fogok megtörni és nem fogom hagyni magam.
Igenis kiállok és ki is fogok állni azért, amiben hiszek.

Z generációsként.

Mert a helyén van az eszem és a szívem.

A ”pride-hónap” okán – Kellemes júniust, barátaim!”

Forrás: Koncz Liliána