Én még a szocialista Magyarországon születtem.
Abban az időben hazánk a kommunista Szovjetunió által megszállt szocialista ország volt.
Otthon egészen kiskoromban elmagyarázták, hogy kik a kommunisták és miért van itt annyi idegen katona.
Ahogyan cseperedtem egyre nőtt az ellenszenvem és utálatom a megszálló szovjet hadsereggel és pláne az őket kiszolgáló magyar kommunistákkal szemben.
Nem volt egyszerű kimaradnom a KISZ-ből mert a középiskolai osztályfőnököm igazi kommunista volt.
Ebben az időszakban jelentek meg a kapitalista nyugat hangalámondásos videó filmjei.
Tátott szájjal néztük a velünk azonos korban levő amerikai fiatalok laza, könnyed életét. Néztük és csodáltuk az USA-t, az ígéretföldjét. Alig volt fiatal, aki nem arról álmodozott, hogy egyszer a mesés USA-ban fog élni.
A könnyed vígjátékok mellett megjelentek az amerikai hősök. Mindenki tudta, hogy ki Rambo.
Rambo, aki egymaga szembeszáll a kommunista hatalommal.
Megvallom őszintén, mosolyogva néztük ahogyan az amerikai kommandós Rambo halomra lövi a vietnámikat és az ott tanácsadó szovjet tiszteket, katonákat.
Szent meggyőződésünk volt, az USA a világ felszabadítója.

Majd teltek az évek, évtizedek és lassan minden megváltozott.
Nem volt már Szovjetunió és véget ért a hidegháború.
Egy kis ideig azt hittük, hogy a világ végre békésebb lesz!
De tévedtünk.
Egyre többször láttuk, hogy az USA újra és újra háborúzik.
Ekkor már derengett, hogy az egy pólusú világ talán még a hidegháborús két pólusú világnál is veszélyesebb!?
De ekkor még csak gyanakodtunk.
Nyugat - Európa és az USA még mindig sok ember álmaiban szerepelt.
A Szovjetunióból kivált Ukrajnáról csak Csernobil jutott eszünkbe.
S Oroszország?!
Oroszország messze volt és egy felfúvódott arcú alkoholista vezette.
Újabb évek teltek el és már az USA-t a világ önjelölt csendőreként emlegettük.
Még gondolni se akartunk rá, mégis eszünkbe jutott - talán jobb volt, amikor volt erő, ami fékentartotta az egykor csodált amerikaiakat.
Az amerikai kommandósra már nem hősként tekintettünk, hanem az olajért ölni képes katonára.
Újabb évek teltek el és a helyzet egyre rosszabb lett.
Nyugat - Európa vezetői tártkarokkal várták azokat, akikre még nem is olyan régen gondolkodás nélkül lőttek. Migránsok millió özönlöttek Európába. Abba az Európába ahol új liberális irányzatok nyertek teret.
S még Európában azon elmélkedtek a vezetők, hogy létezik e harmadik nem
- addig Oroszország is változott.
Nem volt már sehol a felfúvódott arcú elnök, helyette egy volt titkosszolgálati tiszt jelent meg.
Aki olyasmiket mondott, amiket én és még sokan mások az EU és az USA vezetőitől szerettünk volna hallani.
Láttam, láttuk, hogy Oroszország lassan visszanyeri az erejét. S ezzel együtt azt is láttuk, hogy sok olyan dolog őrződött ott meg, ami az EU-ban már elveszett.
Persze tudtam és mindenki tudja, hogy az orosz elnök sem szent.
De ennek ellenére nem az ő háborúival volt tele a média - még az USA folyamatosan szolgáltatta a hírek alapanyagát.
Visszagondolva gyermekkorom neveltetésére - sohasem gondoltam volna, hogy egyszer az oroszokkal fogok szimpatizálni!
De amit az USA és az EU művel, az elvitt ebbe az irányba.

Nem vagyok Putyin pincsije.
Jól tudom, hogy az orosz elnök sem szent.
De a jelen helyzetben vállalhatóbb mint az USA Biden vezette kormányzata és az Ursula vezette EU.

Remélem nem vagyok egyedül a gondolataimmal és érzéseimmel!?
Kérem tiszteljenek meg azzal, hogy követik hivatalos oldalam🙏🇭🇺🇭🇺🇭🇺
Forrás: V.gr Molnár-Gazsó János.